Füles Odú

Az év új, én meg a régi…

Új év… hátőőőő hurrá… van ez a január első hete, amikor mindenki kényszeresen tolja tele a Facebook-ot ugyanazokkal a képekre írt szövegekkel. az idei kedvencem, hogy az év egy üres könyv, amibe én írom az életem történetét, és írjam úgy, hogy baresz legyen. Most komolyan? Mindjárt sírok ettől a szép gondolattól… ja, nem… Őszintén! Tényleg… Tovább »

Gyógyító mandalák

Vannak dolgok, amik engem elvarázsolnak… és ha elvarázsol, akkor annak biztosan oka van. Tudjátok, hogy vannak dolgok, amikben hiszek, és ezért alkalmazom is őket, mint például a pozitív megerősítések vagy éppen a mandalák. Korábban már volt szó a mandalafestésről, de sajnos rá kellett jönnöm, hogy ilyen aprólékos munkára már nem vagyok jó. Viszont valaki felhívta… Tovább »

13 perc… Kemény vagyok, elindulok, futok… :)

Nem vagyok egy nagy futó… és ez enyhe kifejezés… Bár ha jobban belegondolok, szerintem már több maratont lefutottam régen az edzéseken. Amíg teniszeztem, még az őskorban, minden edzés előtt, után, és ha rosszak voltunk közben is, futottunk… és ha csaltunk, még többet futottunk… és ha rendesen lefutottuk, akkor miért hagynánk abba, futottunk még… Aztán ez… Tovább »

Le a fotelfitnesszel! Mozdulj meg!

Most egy sokakat érintő problémáról lesz szó. Tudom, hogy kik azok, nem letagadni! Igen, van olyan, hogy egy rákbeteget a túlsúlya kínoz, és nem az, hogy csont és bőr. Én is híztam, tökre tisztában vagyok vele, bár én nem első sorban a gyógyszereim miatt, sajnos ennek a dolognak már volt előzménye. Én így stresszelek. Szóval… Tovább »

Te sem vagy más… 2.

Akkor a folytatás… mert az orvos és a betegek kapcsolatáról nem volt még szó. És bizony erre is érvényes, hogy kicsit máshogy kellene. Sokszor látom, hogy a betegek hajlamosak tévedésekbe esni… illetve… nem is igazán, hanem egyszerűen nincs meg a dolog kultúrája. És most nem az orvosokra gondolok, bár van néhány akiről lehetne beszélni… de… Tovább »

Tíz hónap: összegzés :)

Eltelt a tízedik hónap is. Érdekes, hogy ha szarba vagy milyen nagyon gyorsan tud menni az idő… amúgymeg, ha épp nincs mit csinálni, csak cammog. 🙂 Na, mindegy, akkor most összegezzük, ami történt. 2013 október, egy nem túl szimpatikus hideg és szakadóesős nap elrohantam a világ legkedvesebb onkológusához, mer nekem ott egy csomó és amúgy nem… Tovább »

Mandalafestés, mert jót tesz

A kemoterápia több mint négy hónapig tartott. Volt néhány olyan nap, amikor minden sokkal rosszabb volt. Sokkal fáradtabbnak éreztem magam, sokkal jobban fájt, sokkal rosszabb íze volt mindennek, és amúgy is, úgy volt sz.., ahogy volt. Na, az ilyen időkre kell olyan elfoglaltságot találni, ami egy kicsit kizökkenti az agyat, különben hajlamos a betegség rátelepedni, azt… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!