Füles Odú

Tök jól vagyok… ja nem! Bocs!

Az embereknek van egy ilyen fura tévképzetük, hogy ha van hajad, nem nézel ki elő halottnak, mosolyogsz, járkálsz a lábadon, nem nyafogsz állandóan, mosol, főzöl, takarítasz, és még dolgozol is, akkor az nem azért van, mert faszagyerek vagy, hanem mert „jaj de jó, hogy ennyivel megúsztad”. A legtöbben úgy gondolkodnak, és ebben hatalmas szerepe van… Tovább »

Most egy kicsit elegem van

Tudjátok ilyen is van. Megsúgok egy titkot: amikor megkapod az utolsó kemoterápiás vagy bármilyen kezelést, rohadtul nem lesz vége az egész macerának. (Hupsz megint elfelejtettem a gyógyszert.) Reménykedsz, hogy na, most aztán már minden rendben lesz, deeee nem. Őszinte leszek, hiába mondja nekem a világ két legjobbfej, legkedvesebb, legokosabb, ha ők mondják teljesen biztos úgy… Tovább »

Mindennapi szúrásom…

Vannak bizonyos kérdések, amik mostanában nagyon foglalkoztatnak. Újabban például minden áldott reggel elgondolkodom rajta mennyi szurkálást bír elviselni egy ember… Komolyan eddig azt gondoltam, hogy annál a rengeteg tűnél, ami a vizsgálatokon, meg vérvételkor meg műtéteken, meg injekciókon előkerül, annál már sokkal rosszabb velem nem történhet. És mégis… asszem súlyos tűproblémáim alakultak ki… Ami helyzetemet… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!