Füles Odú

Más élete nem a te játékod!

Hatalmas, hogy vannak emberek, akiknek a rák, elhozta az életébe az egyetemes tudást. Ők gyakorlatilag mindent tudnak, és mindent lehetőleg sokkal jobban, mindenkinél, még az orvosnál is. És ez még semmi, de azt is megengedik maguknak, hogy mindenféle orvosi protokollt, utasítást, vagy bármit felülírjanak. Mert megtehetik… hát hogyne, hát rákjuk volt… És senki nem szól… Tovább »

“… az csak egy ajtó…”

Azt mondják, nem kell a halállal foglalkozni… lássuk be, marha nehéz úgy nem foglalkozni vele, hogy közben nap, mint nap halnak meg barátok, szerettek, híresek, kedvencek… Persze az ember megteheti, hogy három másodpercig sajnálja, általában inkább magát, mert valakit, akit talán soha nem is ismert elveszítetett. De nem hiszem, hogy ez így rendben lenne. Általában… Tovább »

Most ilyen a karácsony… más…

Ritkán írok családi dolgokról, de mindjárt itt a karácsony… és ez mindig olyan jó is, meg rossz is… Régen a karácsony olyan igazi szuperünnep volt, amit jobban várt az ember, mint a saját szülinapját. Régen advent első vasárnapján már gyönyörűen fel volt díszítve minden, most még egy héttel később is kerestük a piros gömb helyét,… Tovább »

Elhervadt virágok a hospice világnapra

Hát ennél tervezni se lehetne jobban. A blog századik bejegyzése pont az új könyvről szól, hát ez csupa ünneplősdi. Szóval ne is húzzuk az időt, beszéljünk a lényegről. Október 8-a a hospice és palliatív ellátás világnapja. Aki régóta olvas, és ismer, az tudja, hogy szerintem ez nagyon fontos, és sokkal többet kellene róla beszélni, mint… Tovább »

A félig elhasznált tusfürdő…

Fáradt vagyok. Eljutottam arra a pontra, amikor ez a magából teljesen kifordult, szörnyen felületes, tartalom nélküli külsőségekre éhes tömeg egyszerűen fáraszt, és nem érdekel, és nem akarok vele foglalkozni. Aztán végülis még utolsó erőmmel elolvasom Barbi bejegyzését, és akkor rájövök, hogy kit érdekel a felületes tömeg, ha van még normális (mármint az én fejem szerint)…. Tovább »

“A” téma

Régóta gondolkodom, hogy meg kellene írnom ezt a bejegyzést is, de kezdett kicsit elegem lenni, hogy mindig valaki rám támad, ha valamiről máshogy gondolkodom. Az a nagy helyzet, hogy akárki akármit mondd, bármennyire próbál tökéletes társadalmunk úgy tenni mintha ez a dolog nem is létezne, itt most el kell mondanom, hogy szörnyen sajnálom, de. Jah,… Tovább »

Talán az emberek mégis lehetnek jók…

Ma nagyon érdekes napom volt, és bár ilyesmit nem szoktam, de most azért mégis… vagyis hát mégsem, mert témába vág, ha úgy vesszük. De ki érti ezt… 🙂Az a nagy helyzet, hogy én soha életemben nem voltam az a nagy szereplős típus. Nem szeretem, ha néznek, nem szeretek tömeg előtt beszélni… igen a négy már… Tovább »

“Angyalszárny”

Hát ez nagyon hosszú… és nagyon nehéz volt megírni. Nem olyan mint az eddigiek, mert egy pályázatra készült, de azt hiszem először és utóljára. Nem nekem való ez… Négy és fél év. Megszámolhatatlan vizsgálat, kezelés, műtét… remény és szenvedés… megedzi az embert. Megváltozol… más lesz fontos, más lesz értékes… Az én történetem nem a saját… Tovább »

Éljetek úgy, hogy…

Manapság valahogy nagyon menő lett az évértékelés. Mindenki napok óta arról ír mindenféle oldalakon, hogy mi volt, mi lesz majd most, mert ez most aztán egy nagyon új év. Hát legyen… ki vagyok én, hogy szembeszálljak a trendekkel ugye. Szóval tessék, én ezt gondolom… bár nem csak a tavalyiról, ez szinte mindre érvényes.Utálom ezt az… Tovább »

Emlékek…

Ma hazafelé elmentünk a temető mellett… néztem azt a sok embert, ahogy kötelező jelleggel mennek, viszik a családot, nagyokat sóhajtoznak, aztán hazamennek és elfelejtik az egészet. Őszinte leszek, én nem megyek temetőbe, egy-két nagyon muszáj alkalmat leszámítva, az utóbbi közel húsz évben, ha jól emlékszem kétszer voltam, mert számomra fontos ember ment el és ott… Tovább »

Happy Ending – Ajánlom mindenkinek :)

Tegnap,  hűűű már majdnem reggel van, úgyhogy már tegnap előtt színházban voltam.  Meghívást kaptam a Belvárosi Színházba, a Happy Ending című darab bemutatójára, ez nekem hatalmas dolog. Egyrészt imádom a színházat, másrészt egy fantasztikus darabot láttam, fantasztikus szereplőkkel. Itt most azért el kell mondanom, hogy nem bírom elviselni a szenvedős, nagyon csöpögős, iszonyú romantikus rákról… Tovább »

Fogalmam sincs mi legyen a címe… majd kitalálom

Ez már régóta kikívánkozik… nagyon rég… már évek óta, pont mióta közelebbi kapcsolatba kerültünk a rákkal. És most még inkább. Mindig figyeltem az embereket. Nem csak a rákosakat, azokat is, akiknek más bajuk van, vagy azokat, akik egészségesek. Döbbenetes, furcsa, érthetetlen. De tényleg. Szóval most az én véleményem (csak az enyém, másnak lehet más): Leginkább… Tovább »

Tíz hónap: összegzés :)

Eltelt a tízedik hónap is. Érdekes, hogy ha szarba vagy milyen nagyon gyorsan tud menni az idő… amúgymeg, ha épp nincs mit csinálni, csak cammog. 🙂 Na, mindegy, akkor most összegezzük, ami történt. 2013 október, egy nem túl szimpatikus hideg és szakadóesős nap elrohantam a világ legkedvesebb onkológusához, mer nekem ott egy csomó és amúgy nem… Tovább »

Beszéljünk egy kicsit a halálról

Ez annyira nem lesz vicces, de úgy érzem, kell róla beszélni, mert ha valaki rákos lesz rögtön a halál az első, ami mindenkinek az eszébe jut. Most komolyan… ez annyira azért nem esik jól… Én nem hiszem, hogy a halál volt az első, amitől féltem. Mert hát miért kellene félni tőle? Teljesen kizártnak tartom, hogy… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!