Füles Odú

Most mi lesz…

Egyszer már elkezdtem ezt a bejegyzést, de aztán inkább hagytam… Most kitöröltem, és újrakezdtem. Mert az ember olyan… igen, még én is… hogy sok mindent biztosnak vesz, még akkor is, ha legbelül tudja, hogy nem az. Nem olyan régen, mondjuk épp egy órája, gyanútlanul pörgettem a híreket, és akkor megláttam… ott volt, sorban a sok… Tovább »

Levél a felhők fölé

Hello,   Csak mondom, ez nagyon nem volt szép. Mit szép? Ez egy nagyon, hogy is mondjam, csúnya egy húzás volt. Abszolút nem ebben állapodtunk meg. Szó sem volt róla, hogy a tök jó leletek után csak úgy ripsz-ropsz elalszunk. Jó, értem én, hogy van az az évekig tartó szenvedés, ami már sok, de most… Tovább »

“Hányszor kell, hogy valaki szemébe nézzenek…”

Megint sikerült elkövetnem azt a hibát, hogy pályázatot adtam be. Írtam egy olyan cikket, ami számomra fontos, ezzel szerettem volna megköszönni az orvosomnak mindent, amit az utóbbi években értünk tett, mert nekem, nekünk, ő minden év orvosa. Arra, hogy döntős legyen nem volt elég, de fogadjátok tőlem szeretettel, talán ti látjátok benne azt, amit szeretnék…… Tovább »

A félig elhasznált tusfürdő…

Fáradt vagyok. Eljutottam arra a pontra, amikor ez a magából teljesen kifordult, szörnyen felületes, tartalom nélküli külsőségekre éhes tömeg egyszerűen fáraszt, és nem érdekel, és nem akarok vele foglalkozni. Aztán végülis még utolsó erőmmel elolvasom Barbi bejegyzését, és akkor rájövök, hogy kit érdekel a felületes tömeg, ha van még normális (mármint az én fejem szerint)…. Tovább »

Egy újabb hiányos karácsony…

Mindent ugyanúgy csinálsz, ugyanaz a menetrend, mint már sok-sok éve… talán máshogy nem is nagyon emlékszel… minden decemberben. Ugyanúgy tervezed az ajándékokat, a tennivalókat, ugyanazt a bevásárló listát írod össze, ugyanazokat a girlandokat, díszeket és égősorokat teszed ki, persze ugyanoda ahova eddig is. Csak az teszi gyanússá, hogy valami mégsem ugyanolyan, hogy te veszed meg… Tovább »

Zavaros gondolatok… Apa

Általában ha billentyűt ragadok és nem csak az érintőképernyővel idegesítem magam, akkor nagyon komolyan tudom, mit fogok írni. Most már egy ideje ülök itt… dobolok az ujjaimmal és nem jön semmi… csak jár az agyam (ennél már csak az rosszabb egy kényszeres írónak, ha munkaügyileg kell írni valamit, és nem jön)… de most megvilágosodtam. Nem,… Tovább »

Éljetek úgy, hogy…

Manapság valahogy nagyon menő lett az évértékelés. Mindenki napok óta arról ír mindenféle oldalakon, hogy mi volt, mi lesz majd most, mert ez most aztán egy nagyon új év. Hát legyen… ki vagyok én, hogy szembeszálljak a trendekkel ugye. Szóval tessék, én ezt gondolom… bár nem csak a tavalyiról, ez szinte mindre érvényes.Utálom ezt az… Tovább »

Emlékek…

Ma hazafelé elmentünk a temető mellett… néztem azt a sok embert, ahogy kötelező jelleggel mennek, viszik a családot, nagyokat sóhajtoznak, aztán hazamennek és elfelejtik az egészet. Őszinte leszek, én nem megyek temetőbe, egy-két nagyon muszáj alkalmat leszámítva, az utóbbi közel húsz évben, ha jól emlékszem kétszer voltam, mert számomra fontos ember ment el és ott… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!