Füles Odú

Egy nap az onkológián: az ambulancia

Az „Ilyen az élet az onkológián” sorozatom második része következik. Ez talán még fontosabb, mint az első volt, mert… hát maradjunk annyiban, hogy ott is emberek dolgoznak, akik megbecsülést érdemelnek, mert te nem érzékeled, de nekik is nehéz. De ők nem engedhetik meg maguknak, hogy a nap közepén mindent ott hagyjanak, mert sok, mert nehéz,… Tovább »

Ilyen az élet az onkológiai osztályon

Rendhagyó bejegyzések következnek. Általában arról beszél mindenki, hogy milyen rákosnak lenni, arról viszont sokkal kevesebben, hogy milyen lehet rákbetegeket gyógyítani. Azt hiszem, a legtöbb ember úgy képzeli el az onkológiát, hogy az ember üldögél az ágyában vagy a székében, az infúzió az úgy csöpög amíg kell, addig a nővérek elvannak, aztán mindenki megy haza. Éppen… Tovább »

Egy mosoly nem a világ…

Ma van az ápoló/nők napja. Tudom, most egy csomóan felhördülnek, hogy még napjuk is van, meg még mit nem… mert szinte biztos, hogy mindenki tud legalább harminc percig egy szusszal szidni egy bármilyen egészségügyi dolgozót. Igaz? Igen, én is tudom, hogy hibás a pályaválasztó és van, akinek eleve nem kellene még csak gondolnia sem erre… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!