Füles Odú

Más élete nem a te játékod!

Hatalmas, hogy vannak emberek, akiknek a rák, elhozta az életébe az egyetemes tudást. Ők gyakorlatilag mindent tudnak, és mindent lehetőleg sokkal jobban, mindenkinél, még az orvosnál is. És ez még semmi, de azt is megengedik maguknak, hogy mindenféle orvosi protokollt, utasítást, vagy bármit felülírjanak. Mert megtehetik… hát hogyne, hát rákjuk volt… És senki nem szól rájuk, nem vágja tarkón őket, hogy azért ne már. Nagyon, nagyon rossz. Nem szabad ilyen felelőtlennek lenni… persze könnyű, úgy, hogy bármi történik semmi következménye… Ja, hogy mi a probléma?

Hát csak ez. Te, aki „jaj, nekem is pont ugyanez volt, nekem is ennyit mondtak, de én csak a felét csináltam, elég annyi…”, te először is rohadt szerencsés vagy, ha azóta is jól vagy. Bár én nem értek egyet az ilyen hozzáállással, a te életed, te dolgod, neked kell magaddal és a szeretteiddel elszámolnod a döntéseddel. Persze, lehet, hogy neked éppen elég volt annyi, de honnan tudod, hogy másnak is elég? Honnan van bátorságod másnak is azt ajánlani, hogy „elég csak a fele”. Felelőtlen vagy! Rohadt kemény meg minden, de van egy nagyon nagy baj ezzel a keménykedéssel… az, hogy ha ezzel mást is erre irányítasz, az életével játszol. És büntetlenül teheted, még a lelkiismereted se moccan meg, neked csak az számít, hogy mások félelmét kihasználva füléjük emelkedhess. Mint valami felsőbbrendű lény, aki már tudja a tutit, aki túljár mindenki, még az orvosok eszén is. Ugye? Mint valami saját kis játszótér, ahol te vagy a játékmester… csakhogy a játékod mások élete.

 A jó Isten áldjon meg, ez nem egy nyomorult nátha, amire tök mindegy, hogy három vagy négy napig iszod a neocitránt vagy miafrancot. Rákba meg lehet ám halni. Akár nagyon gyorsan is, ha nem kapsz megfelelő kezelést, vagy éppen nem vagy hajlandó végig csinálni. Persze nyilván megvan a lehetősége, hogy te így is meggyógyulsz, de ennyi erővel orosz rulettezhetnél is. Ja, hogy az az indok, hogy a kemó öl? Igen? Láttad? Mondták? Neked is a valakinek a valakije gondolom. Az van, hogy őket nagy valószínűséggel nem a kemó ölte meg, ha már ragaszkodunk a nagy és kemény szavakhoz. A rákbetegek legnagyobb részét nem a betegség öli ám meg, hanem gyakorlatilag éhen halnak. Tudod miért? Mert a sok önjelölt onkológus, meg a nemtörődöm, lusta, hőbörgő, de tenni nem akaró hozzátartozó nem veszi a fáradtságot, hogy segítsen. Mert baromi nagy feladat lenne odafigyelni és megpróbálni megelőzni a problémákat, kicsit máshogy főzni, vagy kiváltani a rohadt tápszer receptet, meg naponta negyed órát sétálni vele. Meg tudod mi öl még? A fájdalom, amit az okoz, ha az embert becsapja és semmibe veszi az, akit legjobban szeret. Na, ez… nem a kemó.

És te, te, akinek „elég csak a fele”, mer nagyon kemény vagy, piszkosul önző is vagy. És az, hogy te most csak a felét kérted… miafranc? ez valami közért?… az majd jusson eszedbe, amikor majd esetleg elmúlik a szerencséd és várnod kell, hogy kaphass mást. Igen, ez olyan önzőség, ami csúnyán vissza tud ám ütni. Fogalmad sincs miért igaz? Segítek… Azért mert ezek a gyógyszerek baromi drágák, és ez nem úgy működik ám, hogy ja, akkor a maradékra behívunk mást. Te pedig, aki leszarod, elveszed a lehetőséget attól esetleg, hogy valaki más, aki végig csinálná, mert neki ér ennyit az élete, megkaphassa időben. Van neked fogalmad arról, mennyi munka van abban, hogy tudják, miből mennyit kellene kapnod, hogy megmentsék az életed? Szóval, ha neked a facebook csoportokban meg kamuoldalakon gyűjtött szakmai ismereted szerint elég a fele, vagy az elviselhetetlen (haha) mellékhatások miatt inkább abba hagyod, akkor azt ne felejtsd majd el, hogy ez a te döntésed. Egyedül a tiéd, és nincs jogod mást is erre irányítani.

Be kéne már fejezni, ezt az egymás bajait túllicitálást, meg orvos ellen hangolást. Persze magaddal azt csinálsz, amit akarsz, meg amit be tudsz adni otthon, de fogd fel, komolyan mondom, hogy ha játszani van kedved, azt a saját életeddel tedd, ne máséval. Tegyük fel, hogy a szomszéd is abba hagyja a kezelést, mert te addig mondtad neki szombat délelőttönként kertészkedés közben, hogy nem kell, míg elhitte, aztán egy, vagy kettő, vagy öt év múlva visszajön a betegsége és szépen csendben meghal, mert már késő bármit tenni. Majd részvétet nyilvánítasz nagy sajnálkozva, de egyetlen pillanatig nem fog megfordulni a fejedben, hogy ebben neked is benne van a kezed igaz? Nem fog elkapni a rosszérzés, amikor látod a családját megtörten a bánattól, mert csak az fog a fejedben járni, hogy hála istennek nem te vagy a koporsóban…

Az a baj, hogy egyáltalán nem játék az egész. Egyáltalán nem érzed a súlyát ezeknek a kijelentéseknek és döntéseknek… és ez azt hiszem nem is fog változni egészen addig, amíg esetleg (ne legyen így) egyszer majd tényleg nagyon komoly bajban leszel. Majd akkor megérted… akkor majd vered a fejed a falba…

Ha tetszett, örülök, ha megosztod. Ha pedig érdekel a folytatás, kövesd a Füles Odú facebook oldalát is.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!