Füles Odú

Elhervadt virágok a hospice világnapra

Hát ennél tervezni se lehetne jobban. A blog századik bejegyzése pont az új könyvről szól, hát ez csupa ünneplősdi. Szóval ne is húzzuk az időt, beszéljünk a lényegről.

Október 8-a a hospice és palliatív ellátás világnapja. Aki régóta olvas, és ismer, az tudja, hogy szerintem ez nagyon fontos, és sokkal többet kellene róla beszélni, mint például más nagyon ostoba dolgokról. És pont ezért ez most egy nagyon különleges október 8-a lesz, mert megjelenik a második könyvem, aminek a témája az élet vége, és a hospice, meg ami ehhez tartozik. Ebben a könyvben most nem csak azt olvashatjátok, amit én gondolok erről, hanem riportokat is. Öt olyan emberrel készítettem riportot, akik a munkájuk során valamilyen módon minden nap összetalálkoznak a halállal. Látják az élet végét, mégsem félnek, nem tartja őket vissza abban, hogy segítsenek, ha szükség van rájuk. Ezekkel a kis riportokkal szerettem volna, ha megismeritek őket is, azt hogy hogyan gondolkodnak arról, amit nap, mint nap látnak, hogy mit éreznek, amikor valakin nem tudnak segíteni, amikor valakit elveszítenek. Magyarázhatnám még hosszasan, de inkább mutatok pár részletet a könyvből, így megismerhetitek a szereplőket is…

„Van egy olyan pont, amire azt mondjuk eddig… eddig éri meg, és sokszor látom azt, hogy már rég túl van azon, ami számára elfogadható… Lehet egy olyan pont, amikor azt mondom, hogy most jobb lesz ezek után…”

– Dr. Petrányi Ágota, onkológus, Szent László Kórház

„…Látjuk, hogy valaki hogyan gyógyul, illetve hogyan épül le. Nagyon nehéz ott állni egy beteg emberrel szemben főleg úgy, hogy hónapok illetve évek óta ismerem…”

– Varró Móni, onkológiai szakápoló, Szent László Kórház

„…Nehéz volt elfogadnom a tényt, hogy van olyan ember, akin nem tudunk segíteni… Ma már tudom, hogy nem csak a gyógyító munkám a fontos…”

– Harcsa Beus, onkológiai szakápoló, Szent László Korház

„Sosem a vég ellen küzdünk… hanem azért dolgozunk, hogy az odáig tartó időszak emberhez méltó, tartalmas és lehetőség szerint kínzó tünetektől mentes legyen. Pont ez az, ami felemelő is a munkánkban…”

– Schaffer Judit, elnök, Magyar Hospice-Palliatív Egyesület

„Én szeretném remélni, hogy a halál maga már senkinek sem rossz. Életvégből is úgy gondolom, hogy mindenkinek van a maga számára jó.”

– Farkas Kinga, pszichológus hallgató és önkéntes koordinátor, MHPE

És persze nem maradhat ki az én drága barátnőm ajánlója sem. Ő mindenkinél előbb olvasta a kéziratot, egyrészt mert ő a hivatásos előolvasóm, másrészt mert a szupercuki lányai rajzoltak a könyvhöz… gyönyörű, pont a témához illő rajzokat…

„Remélem, könnyedén sétálunk rajta át egyszer, úgy, hogy érezzük az elengedő szeretetet… Tök mindegy, mi van a másik oldalon, az a lényeg, hogyan fogom meg a kilincset… Ez egy olyan könyv lesz, ami úgy beszél a halálról, hogy közelebb hozza félelemkeltés nélkül. Legalábbis nekem.”

– Dr. Kenessey Andrea, a barátnő 🙂

 

A hivatalos megjelenés: október 8.

Itt viszont türelmetleneknek elérhető: http://undergroundbolt.hu/elhervadt-viragok

20160923_090439176_ios

Ha tetszett, örülök, ha megosztod. Ha pedig érdekel a folytatás, kövesd a Füles Odú facebook oldalát is.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!