Füles Odú

Egy nap az onkológián: az ambulancia

Az „Ilyen az élet az onkológián” sorozatom második része következik. Ez talán még fontosabb, mint az első volt, mert… hát maradjunk annyiban, hogy ott is emberek dolgoznak, akik megbecsülést érdemelnek, mert te nem érzékeled, de nekik is nehéz. De ők nem engedhetik meg maguknak, hogy a nap közepén mindent ott hagyjanak, mert sok, mert nehéz, mert fáj látni… és tudod miért, mert még akkor is van ott egy csomó beteg, akinek segíteniük kell… mert ez az életük. Na meg legalább egy mosolyt, az nekik is jól esik, neked pedig nem kerül semmibe!

Szóval most a Szent László kórház onkológiai ambulanciájának egy napját ismerhetitek meg, és aki mesél róla, Rabi Anna, az ambulancia főnővére. Őt is régóta ismerem, bár akkor még nem volt főnővér, és az osztályon dolgozott… szerintem nem is tudja mennyire kedveltük… 🙂

Kezdjük az alap tudnivalókkal. Egy nap átlagosan hány beteg fordul meg nálatok?

„Átlagosan naponta 40-50 fő beteg kezelése zajlik az ambulancián, ami azt jelenti, hogy kemoterápiás infúziót kapnak. Rajtuk kívül még 100-120 beteg jön hozzánk kontroll vizsgálatokra, ellenőrzésre, illetve ebbe a csoportba tartozik az is, amikor csak CT előtti vérvételre, vagy kezelés utáni vérkép kontrollra jönnek vissza.”

Milyen feladatokat vannak az ambulancián?

„Az ambulancián 5 munkaterület van, amiben forgásos rendszerben dolgoznak az asszisztensek. A betegfelvétel, vérvétel, a gyógyszerek előkészítése, és a kezelők. Orvosaink nemcsak az ambulancián, hanem az onkológiai osztályon is dolgoznak. Amikor az osztályon van betegfelvételi nap, megduplázódik a napi feladat. Mindkét helyen kell orvosainknak helyt állni, ami a sok beteget látva nem mindig könnyű feladat. Betegeink szeretnének minél hamarabb ellátásban részesülni. Ehhez mind az orvosok, mind az asszisztensek odaadó és magas szintű szakmai munkája, empátiás készségére szükség van.”

Mikor kezdődik egy nap? És mikor van vége?

„Az ambulancia 7:00-kor nyit, de a betegfelvétel 7:30-kor kezdődik. Az épület napi takarítását, már 06:00-kor el kell kezdeni ahhoz, hogy amikor kinyitjuk az ambulanciát, fogadóképesek lehessünk. Az asszisztensek 7:30-ig megpróbálnak formába lendülni, reggeliznek, kávéznak, mert ha elkezdődik az iram, majd csak az ebédidőben tudnak kicsit fellélegezni és pihenni. A folyamatos betegellátást úgy tudjuk biztosítani betegeink részére, hogy a kezelésre érkező, kemoterápiás infúziót kapó betegeink előnyt élveznek betegfelvételkor. Mivel az ambulancia 15:00-ig van nyitva, fontos hogy a kezelésre érkező betegek időben megkaphassák az infúziót. Van egy olyan kórteremnek kialakított szobánk is, ahol a rosszul lévő-gyenge, illetve fekvő betegeket le tudjuk fektetni. Nagyon sok esetben mentővel érkeznek a betegek, és nem tudnak ülve várakozni. Ekkor tesz jó szolgálatot a 3 ágyas betegfektetőnk.”

Mi a menetrend, ha valaki például kezelésre jön?

„Első állomás a pult, ahol a betegfelvétel, illetve a laborok feladása történik. Következő állomás a vérvétel, ahol a betegek számára 15 percen belül vérkép eredményt tudunk biztosítani, ami nagyon fontos, hiszen az eredmények tükrében történik a kezelések indítása. A vérkép eredménnyel, és a sorszámokkal, amit a pultnál kapnak a betegek, várakoznak az orvosukra. A kezelések kiírása megtörténik, majd a betegek a kezelőkben (nem érkezési sorrendben) kapják meg a számukra előírt kemoterápiás kezelést. Tudom, sokszor a betegek nemtetszését váltom ki, mikor soron kívül viszek be a rendelőbe egy mentővel érkezett beteget. Tudni kell, hogy a mentő soha nem várja meg a beteget, újra kell rendelnünk a beteg visszaszállítását. Ez sok esetben több óra is lehet, vagyis 15óra után a beteg az Onkológiai Osztályon várja meg, míg nem jönnek érte.”

Tudom, hogy több féle sorszámot kapnak a betegek. Van valami sorrend vagy rendszer ezek között?

„A kemoterápiás kezelésre váró betegeket látjuk el először, és ezután következnek a kontrollra érkező betegek. Ezért mindig tájékoztatjuk betegeinket, hogy ne jöjjenek nagyon korán ha „csak” CT leletet hoz, vagy recept felírást szeretne.”

Bármikor jövök, mindig nagyon sok beteg van itt. Az egész ország területéről jöhetnek? Mindenki kaphat nálatok segítséget?

„Orvosaink jó hírneve, illetve a betegek egymás közötti kommunikációja miatt egyre több daganatos beteget látunk el. Az ország különböző részeiről érkeznek hozzánk segítséget kérő, néha tanácstalan betegek. A jelenlegi ambulancia épületét már jó ideje “kinőttük”. Nagyon kicsi a váró, ebből adódóan kevés a székünk is. Nyári időszakban, a kertben is várakoznak betegek, és az ott lévő padokon várják a betegek, hogy sorra kerüljenek. A pontos időpontot nem tudom, de már nagyon várjuk mi is, és a betegeink is az új Onkológia ambulancia és osztály épületébe való átköltözést, ahol kényelmesen, nagyobb váróterülettel, több székkel fogunk üzemelni.”

Milyen a kapcsolat az ambulancián dolgozók és a betegek között?

„Az asszisztensek és a betegek kapcsolata nagyon szoros. Betegeink betegségeik függvényében hetente, háromhetente járnak hozzánk, ezért igen szoros kapcsolatokra teszünk szert. Néha nagyon nehéz megtartani azt a pár lépés távolságot, ami nővér-beteg között kellene, hogy legyen, de hogyan is lehetne meg azt a távolság, mikor mi nővérek vagyunk, azok, akikkel a legtöbb időt tölti el a beteg. Mi vagyunk azok, akiknek felteszik azokat a kérdéseket, amiket az orvosnál nem volt idő feltenni, vagy csak annyira izgult és fél, hogy elfelejtette. Mi látjuk a beteg, a család aggódását: “mi lesz ezután, hogyan éljek, mit egyek”, “mennyi időm van hátra…annyi mindent kell még tennem…”, “mit tettem rosszul?”. Kérdések tömkelege záporozik ránk, és a betegek tőlünk várják a választ… „Nővérke, akkor el tudná nekem mondani pontosan milyen mellékhatások alakulnak ki? Annyira izgultam, hogy elfelejtettem mit mondott a Dr-nő/úr”, “Jaj nővérke! Mikor kell a következő kezelésre jönnöm. Elmondta a Dr-nő/úr, bevallom elfelejtettem. Ja és a jövő héten is be kell jöjjek, de nem tudom mikor, és miért is?”. Olyan szoros kapcsolatok alakulnak ki, amik miatt néha mi is a betegekkel együtt sírunk. A mi feladatunk, hogy a betegeink részére a lehető legjobb ellátást biztosítsunk, kompetenciánkon belüli felvilágosítást nyújtsunk.”

Ti hogyan élitek meg, hogy nap, mint nap súlyos betegekkel foglalkoztok?

„Túl közel vagyunk az elmúláshoz. Néha nagyon nehéz ezt feldolgozni, főleg akkor, mikor a betegünk nagyon fiatal. Férjek, feleségek, anyukák és apukák sírnak vállainkon. Az empátia, türelem és a segítőkészség egy ápolónő fő tulajdonsága. Ezen tulajdonságok tartanak minket ezen a munkahelyen. Akikkel itt dolgozom kollégák, mind birtokában vannak ezeknek a tulajdonságoknak. Ezért tudunk ilyen jól összedolgozni, és hétről hétre minden régi és új betegünk számára készséggel segítséget nyújtani.”

Köszi Ancsa! ♥

20160928_154044599_ios

Ha tetszett, örülök, ha megosztod. Ha pedig érdekel a folytatás, kövesd a Füles Odú facebook oldalát is.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!