Füles Odú

Most mi lesz…

Egyszer már elkezdtem ezt a bejegyzést, de aztán inkább hagytam… Most kitöröltem, és újrakezdtem. Mert az ember olyan… igen, még én is… hogy sok mindent biztosnak vesz, még akkor is, ha legbelül tudja, hogy nem az.

Nem olyan régen, mondjuk épp egy órája, gyanútlanul pörgettem a híreket, és akkor megláttam… ott volt, sorban a sok cikk, amik meg akartak győzni róla, hogy Esterházy Péter meghalt. Nem ismertem. Illetve egyszer, nagyon régen… még amikor a könyvhét olyan igazi könyvhét volt, és oda elmenni azt jelentette, hogy belépsz egy teljesen más, egy egészen fantasztikus világba, a könyvek világába… szóval akkor régen elvittem egy könyvet dedikálni… mert akkoriban egy dedikált könyv még… biztosan van, aki érti… Sose felejtem el, hogy akkor, ott nagyon sok éve Ő, AZ ÍRÓ, szóba állt velem. Kedves volt, mosolygós. Akkor még azt gondoltam, minden örök. Az író és az olvasó. Mostanra már az sincs, akinek a könyvet dedikálta, és most már az sincs, aki dedikálta. Pedig az ember mennyire biztos dolgokban? Például ahányszor böngésztem az előjegyezhető könyveket, mindig tudtam, hogy lesz, amin megakad a szemem… de már rég nincs, akinek mindent előrendelhetnék, és már Esterházy se lesz köztük…

Most már fogalmam sincs mi lesz. Iszonyú sebességgel megy az idő.  Folyton csak egyre gyorsabban… csak becsukom a szemem, és eltelik újra egy negyed év… mintha valaki lopná az időt, szépen kipöcköli a perceket az órából, és én nem veszem észre, hogy a mutató egyre nagyobbakat ugrik. Mi van, ha bármennyire hiszek benne, mégsem marad időm mindenre, amit szeretnék? Vagy nem tudok eleget lenni mindenkivel, akivel szeretek? Nincs nekem hatalmas bakancslistám mindenféle mások szemével olyan hűha dolgokkal. Én csak egyszerű mindennapi dolgokat szeretnék… például befejezni az új könyvem… meg látni, hogy Kicsién elvégzi az egyetemet… meg anyuval megcsinálni a horgolásos-kendős kisboltot… meg tovább fejleszteni az alapítvány munkáját… Csupa tök átlagos dolog, de nekem fontos. És egyre gyorsabban megy az idő, és egy csomó minden nem fér bele egy napba sem, mert valaki lopja a perceket az órákból. Minden nap egyre többet. Egyszer rajta kellene kapni végre… és visszakérni mindet, amit ellopott…

Most azt hiszem kicsit olvasok… arra sincs mostanában idő… és közben emlékezem az olvasóra és az íróra…

“És akkor imigyen szóla egy égi hang: Most mi lesz.” – Esterházy Péter, Szüts Miklós: A bűnös

 IMG_4700 [170244]

 

Ha tetszett, örülök, ha megosztod. Ha pedig érdekel a folytatás, kövesd a Füles Odú facebook oldalát is.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!