Füles Odú

Rák költséghatékonyan… szerintem

Van ez a rossz szokásom, hogy olvasok. Mindenfélét, mert azt hiszem attól tájékozott leszek… közbe csak rohadt ideges… Jó tudom, le kéne szoknom róla, és csak a finom papír illatú King meg Rushdie könyveket… az új Tom Wolfe is rám vár… kellene ölelgetni, de hát nem tehetek róla, na. Szóval olvastam és a véleményem jött volna előbb is, de akkor átgondolatlan lenne, és inkább nekiálltam sütni… jó, hát a laptopot is vittem, mutatom:

FullSizeRender [70751]

Soha nem értettem miért mondják, hogy rákosnak lenni iszonyú sokba kerül. Hat év alatt kétféle rák próbált túljárni az eszemen (a végeredmény pénztől független mindkét esetben, higgyétek el ezen sokat gondolkodtam), és valahogy nem. Nekem ez a szegény rákos mennyit költ dolog nem jön át. Szóval, íme az én verzióm, mi és mennyibe kerül, ha valaki rákos. Elárulom, hogy a vége nem lesz milliós számla. És szándékosan nem veszem ide azokat a dolgokat, amiket rák nélkül is ki kell fizetni minden nyomorult hónapban.

Vegyünk, mondjuk egy olyan nőt alapul, akinek kihullik a haja a kezelés miatt. Nem, nem kell egy rákosnak tíz különböző paróka. Lehet, de nem kell. Egy parókát adnak receptre. Ez fajtától függően kerül valamennyibe. Az enyém egy elég pöpec fajta volt, drágább is az átlagnál, receptre talán 7-8000 (sampont, ilyesmit nem vettem, mert minek). Egyszeri kiadás, de én pl. rájöttem nem is kellett volna, nem hordtam. Persze ha valaki minden nap másikat akar, felőlem tök nyugodtan, de fodrászhoz se járunk minden nap, ha értitek. Mondjuk a kendő kényes kérdés, de abból is vannak olcsóbbak. És nem reklámoznám magam, de azért na… elég menőket gyártok. 🙂 Szóval néhány kendőt és sapkát, ha az ember nem márkafüggő, akkor elég jól be lehet szerezni.

Gyógyszerek meg a mindenfélék. Először is egy rákbetegnek szinte minden gyógyszere vagy ingyen van, mert a kórházban kapja, vagy dobozáron, ami 300 forint. A kezelések alatt alkalmanként kettő receptet kellett kiváltanom, az egyik a hányinger elleni bogyó volt, a másik a fehérvérsejt tuning. Összesen 600 forint. Jóóóó én a saját jól kidolgozott rendszeremben szükséges cuccokat is beszereztem, ami alkalmanként kb. egy ezresre jött ki. Ilyen marha bonyolult dolgok, mint citromos ásványvíz meg izotóniás ital. Ez azóta úgy néz ki, hogy néhány ilyen dobozárasom van havonta, és az allergia gyógyszerem, ami kicsit több, de annak meg ugye semmi köze a rákhoz, szóval nem számoljuk. Ennyi. Egy fillért nem vagyok hajlandó költeni, soha nem is költöttem, olyan cuccokra, amikről soha sehol nem bizonyították még be, hogy akárcsak egy kicsit is használna, csak azért mert a valakinek, a valakijének a valakije bizzzztosan attól gyógyult meg. Nem. Én a gyümölcsre esküszöm, az meg van a boltban és nem kerül egy havi fizetésbe. Persze szíve joga mindenkinek sok tíz vagy százezer forintot kifizetni mindenféle csodabogyókra, de ez azért nem képezi a rákbeteg gyógyulásának kötelező részét. Ez sem.

És van egy adag dolog, ami iszonyú sok pénzt el tud vinni valóban, de, ma már gyakorlatilag a wc-n ülve is bárminek utána lehet nézni a baromi okos telefonokon. Az ember vagy akarja, vagy nem. Ha más nincs, vannak olyan dilinyósok, akik minden bevált és hasznos dolgot leírnak, éppen azért, hogy mások tanuljanak belőle, és időt, pénzt, szenvedést spóroljanak. És így ki is derülhet, hogy nem kell a sugaras égésre sem sok ezerért krémet venni, mert van éppen olyan jó a töredékéért, csak azt nem tolják az arcodba minden sarkon. Meg például ki tud derülni, hogy iszonyú nagy marhaság a kemó közepén méreg drága hajnövesztőt használni, hiszen basszus, ami elkezd kinőni az is ki fog hullani. Igen. És igen, kérdezni kell. Mert ha kérdezel, akkor ki tud derülni, hogy vannak kórházak, ahol indokolt esetben beengednek kocsival és nem kell fizetni. Nekem például adtak a nevemre egy kártyát, amivel mindig be tudunk menni. Meg, amúgy ha kérdezel és kommunikálsz, az is előfordulhat, hogy a kórház igazgatója megengedi (az egyébként iszonyú védett objektumban), hogy a helyére parkoljon az anyád, amíg beszállít egy vizsgálatra. Mert alapvetően nem mindenki paraszt, és nem minden van a betegek ellen. És ha rászánod az időt, az is kiderülhet a végén, hogy a kórházban vannak kimondottan olyan szakemberek, például pszichológus, akiknek az a dolga, hogy segítsen a gyógyulásodban, anélkül, hogy magánrendelésen kéne otthagynod háromnapi munkád értékét alkalmanként ugye.

És nagyon fontos beszélnünk arról, hogy vannak olyan alapítványok, akiknek remek programjaik vannak. Nem, nem azokról beszélek, akik pénzért dolgoznak, hanem azokról, akik ingyenesen szervezik a különböző programokat rákbetegeknek. Például gyógytornát, pszichoterápiát, meg mindenféle terápiát, és kedvesek, és segítenek. Ilyen például a Tűzmadárház, ahol iszonyú sokféle program van tök ingyen. Vagy éppen a Mellrákfórum, ahol szakemberek segítenek a klubnapokon, vagy mi (jaj, megint ez az önreklám) a Van Holnap! a mindenféle programjainkkal, ahol olyan dolgokat lehet megtudni, amit amúgy nem nagyon. Az már persze más kérdés, hogy esetleg ha később megteheted, támogatod őket, úgy segítség képen viszonzásból.

És csak hogy tisztázzuk, vannak problémák az ellátásban, de azért lássuk be, hogy amit orvosilag megkaphatunk, azt meg is kapjuk, esetleg max kérni kell. Persze ha nagyon akarnék én is el tudnék költeni kisebb –nagyobb vagyonokat a gyógyulás oltárán, de ez olyan mintha reggel felkelnék és riasztanék mindenkit, hogy bakker én attól fogok meggyógyulni, ha veszünk egy akkora tv-t, mint a nappali fala. Értitek, gondolhatom én ezt, de attól még ez nem lesz a rákgyógyítás elengedhetetlen összetevője.

Tudjátok, elég sok emberrel kerülök kapcsolatba, és sajnos az a helyzet, hogy a legtöbben nem akarnak maguknak segíteni. Nem akarnak utána nézni, nem akarnak kérdezni, nem akarnak semmit tenni, mert az kényelmes. Pedig az ilyesmivel rengeteg fölösleges kiadást meg lehet spórolni. És ha neked nem megy, akkor biztosan van egy anyukád, apukád, tesód, barátnőd, aki szívesen megteszi… feltéve, ha nem bánsz vele úgy, mint aki tök hülye egészséges és mit tudja ő, amit nem tud…

Nem feltétlenül kellene azt sugallni a szerencsétlen embereknek, hogy aki nem gazdag az halálra van ítélve. Láttunk már nagyon gazdagot jobban szenvedni, hamarabb meghalni, és éppen úgy láttunk már szegény embert boldogan túlélni a rákot. Mi sem vagyunk gazdagok, soha nem engedtem a szükségesnél többet költeni semmire a betegségemmel kapcsolatban, mégis megvagyok… jó az áfonyalé az más, az áfonyalé tényleg drága… de majd egyszer azért elárulom, hogy egy doboz gyógygombából hány liter drága áfonyalé jön ki. 🙂 Persze ez én vagyok, és lehet, hogy én csinálom rosszul.

Ha tetszett, örülök, ha megosztod. Ha pedig érdekel a folytatás, kövesd a Füles Odú facebook oldalát is.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!