Füles Odú

Egy mosoly nem a világ…

Ma van az ápoló/nők napja. Tudom, most egy csomóan felhördülnek, hogy még napjuk is van, meg még mit nem… mert szinte biztos, hogy mindenki tud legalább harminc percig egy szusszal szidni egy bármilyen egészségügyi dolgozót. Igaz? Igen, én is tudom, hogy hibás a pályaválasztó és van, akinek eleve nem kellene még csak gondolnia sem erre a foglalkozásra, de ők nem is érdemelnek egy egész bejegyzést. Ez sem lesz hosszú, mert azt hiszem a lényeghez elég pár mondat is.

Viszont mi lenne, ha ma mi betegek is jófejek lennénk, és kivételesen azokról beszélnénk többet, akik reggel nem azért indultak el otthonról, mert nem volt jobb dolguk?

Igen tudom, hogy nehéz, mert mindig sokkal könnyebb a rosszat látni és emlegetni, de… nem lenne jobb, ha megpróbálnánk a jót előtérbe helyezni? Igen, azokra gondolok, akik azért vannak ott minden nap, hogy segítsenek neked, vagy a barátodnak, ismerősödnek, szüleidnek, gyerekednek akkor, amikor amúgyis rossz, fáj és nagyon nehéz. Azokra, akik tudnak mosolyogni rád, hogy te ne félj, azokra, akik kedvesen szólnak hozzád, hogy megnyugodj, akik megsimogatják a súlyos beteg kezét, ha egyedül van, akiknek mindig van egy jó szavuk, akik segítenek világra hozni egy új életet, és akik enyhítik a szenvedést, ha te már nem érsz oda időben. Emlékszel még a tömegre a folyósón, amikor legutóbb a korházban jártál? Amikor te odamész, egyetlen ember baját kell magadon viselned, a sajátodat. De ők… ők minden nap annak a tömegnek a fájdalmát cipelik. Látnak örömöt, gyógyulást, de ugyanúgy szenvedést és halált. Nem válogathatnak, nekik mindent el kell viselniük, mert ezt választották… azt, hogy segítenek, bármi történik. Nekem, meg neked, és akik még utánunk oda kerülnek.

Belegondoltál már mi lenne, ha nem lennének? Mennyi fájdalom és szenvedés maradna segítség nélkül? Persze, nem tökéletesek, de ki mondja? Igen, ők is emberek rossz napokkal, problémákkal, de ott vannak, mert szükség van rájuk. Becsüld meg őket, hiszen érted vannak. Egy mosoly vagy egy kedves szó neked nem sok, de lehet, hogy ő éppen egy betegét vesztette el, vagy csúnyán beszélt vele a főnöke, vagy csak egyszerűen rossz napja van, és a te mosolyod lesz az, ami értelmet ad annak, hogy aznap is felkelt és elindult reggel. Mert igenis nekünk kell értelmet adnunk, hogy másnap is elbírják az új terheket.

Igen, nekem van olyan ápolónő az életemben, nem is egy, akinek hálás vagyok. Ildi, aki az utóbbi években annyi mindent tett értem/értünk, hogy nagyon sokáig tartana leírni, Móni, és a többiek. Tudom, hogy nélkülük sok minden más lenne, sokkal rosszabb… nagyon rossz. És neked van? Mert ha igen, legközelebb ne felejts el rámosolyogni, ha elmegy melletted a folyosón.

thank-you-flowers-3

 

Ha tetszett, örülök, ha megosztod. Ha pedig érdekel a folytatás, kövesd a Füles Odú facebook oldalát is.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!