Füles Odú

Lesz-e nekem gyerekem? Asszem nem…

Ez a dolog már régóta kikívánkozik, nem újdonság… csak most alkalmat is kaptam hozzá…

Van ez a mizéria arról, hogy kinek mi a dolga. Igen, mizéria, mert mindenki szörnyen felületes. Senki nem jut tovább azon, hogy kinek mihez van joga, és amúgymeg nekem ne mondja meg senki, ez pedig pusztán politikai kérdést csinál az egészből. És amíg így kezeljük, addig nem lesz más, mint sértett feministák hisztije (már bocsánat, nem én mondtam). Napok óta várok, de senki, egyetlen szervezet, vagy csoport, vagy bárki sem állt ki például mellettem, akinek nem sok választási lehetősége van. Mindenki véd valakit, akit nem kéne, csak engem nem, aki egyedül vagyok a nyomorommal itt a kanapén. Persze most csendes magányomban egy pillanatig eljátszottam a gondolattal, hogy mi van ha mindenki totálisan félreértette az egészet, és valahol mélyen megbújik benne valami kedves, ami előre visz, esetleg, hogy a nők érezzék magukat kiváltságosnak, hogy övék a szülés csodája, és ha tudják élvezzék ki… gondolkodom… de az van, hogy ha ez az egész mizéria csak rosszul fogalmazott mondatok miatt alakult ki, akkor még sokkal tragikusabb az egész.

Én nem fogok se politikai, se gazdasági fejtegetésbe bele menni (és aki ezt olvassa, kérem tartsa ezt tiszteletben és ő se tegye), mert nem érdekel. Mert ha így nézzük nevetséges foglalkozni is a kérdéssel. Ennél ez sokkal mélyebbre nyúlik és sokkal fájdalmasabb. Szögezzük le, teljesen egyértelműen, hogy mindenki azt mond, amit akar, de lehet, hogy az a mondandó sokakat bánt, és megaláz. És ez sokkal rosszabb a kinek van igaza vitáknál. Például egyébként engem. Mert 34 éves vagyok, és nincs gyerekem, sőt, ahogy most állunk nem is lesz. Vajon van róla fogalmuk az embereknek, hogy mennyi olyan nő van, akinek nem saját döntése, hogy nem szül gyereket (bár az is tök oké)? Bizony, nagyon sokan vagyunk, akiknek pusztán egészségügyi okokból nincs erre lehetőségünk… mondjuk, mert négyes stádiumú rákbetegek, ami eleve nem életbiztosítás… vagy mert bármilyen okból el kellett távolítani a méhüket, hogy élhessenek… vagy mert bármilyen olyan betegségük van, ami miatt túl sem élnék a terhességet… és akkor azokról már ne is beszéljünk, akik olyan testi változásokon kell, hogy keresztülmenjenek, amiket a mellettük lévő csodálatos hímek nem bírnak elviselni, és inkább lelépnek, hiába szülhetne nekik gyereket… igen, lehet, hogy ők mind szeretnének gyereket, de nem lehet. Ezt pedig így az orruk alá dörgölni, hogy a nőnek ez a dolga, de te tudod, hogy nem vagy rá képes… az minimum kegyetlenség. Gyakorlatilag mint amikor a földön fekvőbe még belerúgnak egyet és senki nem gondolkodik rajta, hogy attól a plusz rugástól fog végképp leszakadni a veséje. Mondjuk. Ha innen nézzük, akkor már mindjárt nem is annyira tűnik hisztinek, mármint ha valaki belegondol. Márpedig ha valaki valamit sok ember előtt kimond, akkor előtte legalább egy pillanatig el kell gondolkodni, hogy ezzel mennyi embert bánthat meg… akár akaratán kívül is. És itt ez a fő probléma. Nem az, hogy kinek ki mit mondhat meg, meg mit nem, meg kinek mi az értékrendje, mert az magánügy. De a szülés, hiába a nők “dolga”, vannak, akik egészen egyszerűen képtelenek rá akármilyen okból is. És ez, legalábbis szerintem, sokak számára igenis fájó, sértő, és megalázó, mert egy ilyen kijelentés az életünket alapjában kérdőjelezi meg. És azt ugye nem is kell mondanom, hogy egy bármilyen egészségügyi probléma milyen lelki teher lehet, milyen súlyos depressziót okozhat… az ilyesmi nélkül is. Persze tudom, átgondolatlan és félreérthető… de mondom, úgy mégrosszabb.

Én szerencsés vagyok, volt időm megtanulni a betegséget a helyén kezelni, és megtanulni hogyan lehet vele élni. Találtam magamnak olyan célt, ami remélem hasznos a társadalomnak. És ezen egy pillanatig gondolkodjunk el… vajon mi lenne, ha nem lennének olyan nők, akik más iránt elhivatottak? Mondjuk mi lenne ha nem lennének olyan ápolók, vagy orvosok, akik arra teszik fel az életüket, hogy másokon segítsenek, vagy olyan tanárok, akiknek az az életcéljuk, hogy a rájuk bízott csemetéket minél előrébb vigyék… vagy olyan emberek, akiknek az az életük, hogy mások elhagyott gyerekeit nevelik? Ki fogja annak a papának a kezét fogni, akinek a lánya nem ér rá, mert annyira átszellemülten várja éppen a gyermekét, hogy kellemetlen neki a haldoklóval törődni? Igen, van ilyen… szép világ igaz?

Igen, lehet, hogy én meg túlérzékeny vagyok, de ha sokadszor tipornak a mindennap küzdő lelkembe, azt nem szeretem. Rosszul viselem, ha veszekszenek velem, mert nem értik meg, hogy nem bírom meginni azt a szart, és ez nem kényeskedés, hanem ha lemegy, vissza is jön rögtön… meg rosszul viselem, ha kinevetnek, mert azt hiszik a hegek mérete egyenesen arányos a betegség súlyosságával, és rosszul viselem, ha folyton úgy tesznek, mintha én semmit nem érnék, mert nincs gyerekem. Szóval, talán tényleg túlérzékeny lettem mostanában, de én megtehetem (azt mondták). Mert én élek úgy, hogy minden nap remélem, hogy ki tudok kelni az ágyból, hogy el tudok menni a megállóig úgy, hogy nem kell ötször megállnom út közben, hogy a következő ct sem fog rosszabbat mutatni, és még egy csomó szuper dolgot. Én megtehetném, hogy toporzékolva hisztizek minden nap, de nem teszem ( jó legtöbbször nem tudnék toporzékolni). Ehelyett inkább elmegyek, és teszem azt, amivel talán még így is hasznos lehetek a sok embernek, bárkinek.

Nekem nem az fáj, hogy ezek elhangzanak. Sokan mondanak sokfélét. Nekem az fáj, hogy senki nincs, aki úgy érezte volna, hogy ki kell állnia azokért, akiknek a gyerek nem akarás kérdése. Vagy nem is kell kiállni se értem, se senkiért… csak finoman köhintsen egyet, mint amikor a főnökről sutyorogsz és közben ott áll mögötted. Csak úgy jelzésként, hogy óvatosan na… 

sadness

u.i.: És, hogy ne legyek elfogult, pont ugyanezt gondolom azokról a nőkről is, akik a gyógyulás fontosságát is a gyerekek számában mérik. Kikérem magamnak.

Ha tetszett, örülök, ha megosztod. Ha pedig érdekel a folytatás, kövesd a Füles Odú facebook oldalát is.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!