Füles Odú

Már megint lázadok… :)

Ma két éve (pontosabban most már tegnapelőtt előtt… jó hát lassan írok, és ebből is látszik, mennyire nem érdekel)… esküszöm, nem vágom mi ez a dátumkényszer a rákosoknál. Mindenki folyton megemlékezik a diagnózisról, az első műtétről, az x-edik kemóról, a tizerharmadikhavi hónapfordulóról, meg a negyedik rekonstrukciós műtétről, varratszedésről, meg ki tudja, még mikről… degáz. Persze ki vagyok én, hogy szembe menjek a trendekkel, úgyhogy tessék, legyen mindenki boldog. 🙂 Jupijjjééééééééé két éve ilyenkor még tök jól voltam. 🙂 🙂 🙂 Jó, én is tudom pontosan mikor mi volt, mondjuk inkább praktikusságból, de hogy mindenről bejegyzést írjak, az már engem is fárasztana, nemhogy aki olvassa. Igazság szerint ez úgy lett volna a legfrankóbb, ha a születésnapomon írom, hogy éppen két nap múlva lesz két éve, de nem szerettem volna elvenni a figyelmet nálam sokkal fontosabb nőőőőkrőőőőől. 🙂 Akinek kell, az tudja. És ezzel többet nem is szeretnék nagyon foglalkozni. Nyomják mindenhol, hogy a rák után is van élet, és jaj de csoda meggyógyulunk, meg nem tudom, de akkor miért kell ezekhez az idióta dátumokhoz ragaszkodni? Nem azt mondom, hogy egy fontos dátumról, aminek tényleg jelentősége van nem lehet megemlékezni, de ne essünk már túlzásba.

Inkább beszéljünk arról, hogy az emberek mennyire túldimenzionálják azt az egész rák dolgot. Én nem mondom, hogy mindenki, persze, hogy vannak kivételek, de azért a legtöbben… Tényleg annyi az élet értelme, ha valaki mellrákos, hogy verseng ki nőbb a másik nőnél? Meg ki betegebb, a másik betegnél? Hogy ki tud minél több és változatosabb negatív jelzőt használni a betegségre? Most őszintén ennyi lenne egy élet? Mert akkor én valamit nagyon el…tam… Nem lenne jobb, ha az állandó görcsös betegnek levés helyett (a legjobb mikor közben még ki is kéri magának valaki, mert ő amúgy már meggyógyult) inkább megpróbálná mindenki megérteni, hogy a rák ma már nagyon jól gyógyítható, főleg ha még te is részt veszel a dologban? Vagy, hogy megtanuljunk kommunikáljunk embertársainkkal, hogy mindenki ember maradhasson, és ne kelljen a barátokat a hátuk mögött ócsárolni, mert nem segítenek? Vagy nem kéne inkább a családdal törődni a versengés helyett? Miért kell állandóan „megmenekülni a halál karmaiból”? Jesszus, még a kifejezés maga is gáz. Esküszöm, ahogy leírtam… fújjjj… Miért kell ilyen iszonyú negatívnak lenni? Igen ez rohadt negatív, hatásvadász, és tök kellemetlen. Egyébként a halál karmaiból max akkor lehet megmenekülni, ha az ember ott van… én elég sok mindent láttam már, amiből tudom, hogy a halál karma csak akkor fonódik majd köréd, ha hagyod neki és/vagy ha már teljesen biztosan mindent kipróbáltak, amit orvosilag lehet. Mondom én, túldimenzionálás…

Most valami tök durvát fogok mondani: a mellrák úgy önmagában nem öl meg senkit! Ez tény, így ahogy van. Ennek iszonyú egyszerű a magyarázata, mégpedig az, hogy a melled nem szükséges a létfenntartáshoz… kivéve, ha azzal lélegzel, mondjuk… tehát amíg a rák ott marad szorosan annak a környékén, addig biztos, hogy nem fogsz meghalni. Legalábbis nem emiatt. Ami megölhet – és itt nagyon fontos a feltételes mód – az esetleg az áttétes mellrák, amikor már olyan szerveket is érint, amik valóban szükségesek az életben maradáshoz, de jelezném, hogy még ezt is erős lenne a halál karmának nevezni. De, aki szereti a statisztikákat annak mondom, hogy mindössze a mellrákos betegek 6 %-ánál az első diagnózis négyes stádiumú rák. Azt sem árt tudni, hogy a korai stádiumban diagnosztizált mellrákos betegek csak 30%-a lesz áttétes valamikor az élete során. Ééééés az áttétes mellrákkal diagnosztizáltak átlagosan három évig élnek a diagnózis után, ami csak mondom, azt jelenti, hogy lehet annál sokkal több is, meg sokkal kevesebb is… gyanítom nagy a szerepe az egyénnek is. Meg amúgyis akkor mi van? Ha 7/24 ezzel stresszeled magad akkor jobb lesz? Akkor majd a rák jól megijed és megadja magát örökre? Egyébként itt meg kell jegyeznem, hogy a rákbetegek egy igen nagy, tényleg nagy része pont nem konkrétan a rák miatt hal meg, hanem mert egészen egyszerűen nem képes a testének megadni az állapotához szükséges tápanyagokat, így a mindenféle hiányok miatt szépen leáll a szervezete, ha szépen akarok fogalmazni. Ha csúnyábban azt mondanám éhen hal. És igen, ez teljesen komoly.

És akinek nincs áttéte, annak azt javaslom, kapja elő a józan eszét, és fogja fel, hogy az élet rohadt jófej volt vele eddig, ne kísértse, azzal, hogy állandóan a kinek, mikor, hol lesz áttéte kérdéseken rugózik… Akinek meg van, szedje össze magát, és éljen.

Ja, és le a hatásvadász, semmitmondó, de azt nagyon, lehúzós cikkekkel. Illetve… legyenek ezek a rossz példák. Így ne gondolkodj…

Tudtátok, hogy az áttétes mellráknak külön szalagja van? Bizony pink, zöld és kék… kirááály… mint ez a növény, hát nem szép?

pink_green_flower580

Ha tetszett, örülök, ha megosztod. Ha pedig érdekel a folytatás, kövesd a Füles Odú facebook oldalát is.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!