Füles Odú

Nem kell mindig jól lenni, csak jól gondolkodni

Vannak témák, amikre vissza kell térni, hogy szem előtt legyenek, mert nagyon fontosak. Tulajdonképpen már többször gondoltam rá, hogy kellene még írnom erről, mert valahol egyszer valaki nagyon rosszul értelmezte a dolgot és sajnos az ilyesmi terjed, mint az influenza. Mostanában kicsit lusta voltam, de riportot készítettem Barbival és Csabival, akik kulturális antropológusok, és dokumentumfilmet készítenek rákbetegről, de ebbe most ne menjünk bele, majd a riportban elolvassátok. Szóval Barbi azt mondta, hogy: „…vannak problémáim a divatos „pozitív gondolkodással”. Arra ösztökéli az embereket, hogy a szomorúságot, bánatot ne kommunikáljuk. Szerintem ez nagy tévedés.” És nem sokkal ezután egy kedves levelezőbarátom is felhívta a problémára a figyelmem. Szóval, ha nem csak nekem szúrja a szemem, akkor ideje írni arról tényleg.

Van ez a nyomorult trend, amitől mindenki úgy érzi, hogy bármi történik, valami iszonyú pozitív mondattal simán leszámolhat vele, és akkor minden zsírkirályság lesz örökéletre, eltűnik a betegség, a katasztrófák, és persze világbéke. Ja persze a többi meg kit érdekel, úgyse látja senki. Kamuoptimisták… ez olyan szakszó az ilyesmire. Ők azok, akik mindenféle mélyebb jelentés, gondolkodás és korlát nélkül képesek olyan mondatokat ismételgetni, hogy „biztos meggyógyulsz” (de honnan tudod), „most már semmi bajod nem történhet” (dr. lett a neved előtt vagy mi?), vagy „neked meg kell gyógyulnod” (hogy tessék?)… és a végtelenségig sorolhatnám. Nem jelentenek semmit, és nem jók semmire. De komolyan miért mondanak ilyeneket emberek, ha közben 7/24-ben sík idegek minden megfázástól, fejfájástól, kiütéstől? És még akkor is, ha az orvos azt mondja semmi bajuk. Arról már ne is beszéljünk, hogy senkinek nincs joga ilyesmivel ámítani a másikat, mert aztán ha mégsem gyógyulok meg, akkor mi van?

Na, mindegy, inkább térjünk a lényegre. A pozitív gondolkodás két nagyon fontos dologból tevődik össze, legalábbis szerintem. Az első, hogy kerüljük a negatív hatású kifejezéseket, gondolatokat, és inkább helyettesítsük olyanokkal, amik valamilyen módon előre visznek. A fent említett mondatoknak egyébként azért nincs semmi értelmük, mert mindegyik valami olyat állít, amit még a legjobb orvos sem tud garantálni. Úgy pedig nem lehet előrefelé haladni, ha tudjuk, hogy hazudunk még magunknak is. Nem jobb olyan mondatokat ismételgetni, amiket az ember elhihet, és tényleg megnyugtatóak lehetnek? Például olyasmi, hogy „te és az orvosaid mindent megtesztek a gyógyulásodért”, vagy „ne félj a kezelésektől, mert ma már nagyon jó hatásúak vannak”… vagy valami ilyesmi.

Na, ha sikerült az agyunkat átprogramozni álpozitívból, valódiba, és ezt társaságban sem szégyelljük, akkor áttérhetünk a második lépésre. Ez pedig az, hogy a kényszeres tehetetlenség helyett megoldásra törekszünk. Szerintem nagyon egyszerű. Amire lehet, megpróbálunk felkészülni. Sorba veszünk minden lehetőséget, és nem ijesztgetjük magunkat azokkal, hanem megpróbálunk kitalálni a teendőket.

Szóval a lényeg, hogy a pozitív gondolkodás egy nagyon komoly, összetett dolog, amit meg kell tanulni, és nem csak mondogatni, hanem valóban érezni is. Nekem is vannak rossz napjaim, de még milyen rosszak. Én is szoktam szenvedni, szoktam szomorú lenni, és időnként még el is tudok keseredni, amikor már az is fáj, ha hozzám érnek. És igen, hangot is adok neki. De soha nem generálok magamnak fölösleges problémákat azért, mert rákos vagyok. Nem vetítek magam elé agyi vagy csont áttétet, ha migrénem van vagy fáj a bordám éppen. Nem engedhetem meg magamnak, hogy minden apróságban a rákot lássam, mert abba rövid időn belül belebolondulnék. Annak is örülök, hogy a legelején nem sikerült. És ehhez hozzátartozik, hogy akármennyire is nem hiszik el sokan, nem félek a kontrolloktól. Nem azért mert én aztán nagyon biztos vagyok benne, hogy úgyse lesz semmi bajom. Azt hiszem, elég reálisan látom a helyzetem. Én azért nem félek, mert megtanultam, hogy az nem segít, sőt, csak ront mindenen. Én állandóan keresem a megoldást, éppen ezért nekem minden lehetőségre megvan a következő három lépés.

Nem az a pozitív gondolkodás, hogy ugyanazokat a mondatokat ismételgeted, hanem az, hogy a rák miatt nem teszed tönkre se magadat, se azokat, akik szeretnek.

FullSizeRender [100381]

Ha tetszett, örülök, ha megosztod. Ha pedig érdekel a folytatás, kövesd a Füles Odú facebook oldalát is.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!