Füles Odú

Az onkológia margójára

Tudjátok mi zavar engem? Hogy szinte direkt kreáljuk magunknak a negatív híreket. Elolvassuk az összes cikket, ami megjelenik az egészségüggyel kapcsolatban, aztán vagy tudjuk az információkat szelektálni, vagy nem. Többnyire úgy látom nem, és ez nagy baj. Szörnyen nagy baj. Persze értem én, hogy a média azt tudja eladni, amire sokan kattintanak, ez a munkám, tudom, hogy megy, és ez pont egy olyan téma, ami nem csak, hogy sok kattintással jár, de gerjeszti a haragot és az indulatokat is. Dupla siker. És miért? Attól, hogy itt-ott néhány beteg egymás között hőbörög valami jobb lesz? Nem. Segítek, csak rosszabb lesz.

Elég sok tapasztalatom van. Több mint öt éve otthonom már néhány rendelő, kórház és diagnosztikai központ. És igen, bárhol vagyok nincsenek illúzióim, szar az egész, úgy ahogy van, szóval kár kiemelni az onkológiát. Viszont mivel az most menő, és sokan megteszik, én is. Lehet szidni az orvost, a nővért, a kórházat, az épületet, a recepcióst, bárkit. Tényleg. De te, aki ezt napi szinten megteszed, gondolkodj el egy kicsit. Nekünk, akik a túlélésre játszunk minden áldott nap amikor felkelünk, abból kell dolgoznunk, ami van. És még egyszer elmondom, pontosan tudom, hogy az egész rendszer fogpiszkálókon áll és egy szellő is ledönti, de nekem ez az egy lehetőségem van. Nekem nem gyűjtenek külföldi gyógy utakra, és nincs pénzem magánklinikákra, csak azért mert nem szeretek várni. És tudod mit, nem vagyok ám ezzel egyedül… Nekem ebből a rendszerből kell kihoznom, amit lehet, mert ebben a rendszerben kell meggyógyulnom. Lehet szidni… bármikor, bármennyit, de amikor leírod vagy elmondod, hogy mekkora szar az egész, akkor kérlek, egy pillanatig gondolkodj el rajta, hogy ha te a helyemben lennél, megköszönnéd-e a tényfeltárást. Dehogy köszönnéd. Tudod miért? Mert annak ellenére, hogy tudod milyen szar, ez van. És pontosan tudjuk, hogy a rossz hírek, negatív gondolatok sokkal könnyebben fészkelik be a fejünkbe magukat, és nem tágítanak. És ha nem tágítanak, akkor a rákbeteg összes reménye, és bizalma azok iránt, akik meggyógyíthatják elvész… ha pedig a remény és a bizalom elvész, az a biztos halál. Tudom, hogy rossz a rendszer, hogy kevés a gép, ami van az is többnyire régi, hogy kevés az orvos és a nővér, aki van, többnyire halálra dolgozza magát, vagy, hogy a pénzt nem a kórházakra költik, hogy legyen több ülőhely a váróban például, hanem sok minden huszadrangú más dologra, de… őszintén, tehetek én valamit? Ezek ellen? Nem hiszem…. Viszont egyvalamit megtehetek. Reménykedhetek, és bízhatok azokban, akik itt vannak, és azért tanultak, hogy például engem meggyógyítsanak. Bízhatok abban, hogy erejük és lehetőségeiknek megfelelően mindent megtesznek értem. És lehetek olyan beteg, aki hálás, és elismerő, nem pedig olyan, akinek semmi nem jó, minden ellen lázad. Én ezzel segíthetem azoknak a dolgát, akik ebben a rendszerben is itt vannak, és segítenek nekem, meg neked, és aki majd egy hét múlva kerül oda, annak is.

És kedves betegtársak. Lehet ám versengeni, hogy ki jár a híresebb kórházba, vagy kinek van nagyobb nevű mindenféle előtagokkal rendelkező orvosa, de… biztos vagy benne, hogy te jobb ellátást kapsz, mint az, akinek az orvosa nem szerepel naponta a tv-ben? Nos, az én szememben te a saját félelmeidre keresel igazolást, amikor rámlegyintesz, mert engem nem ott műtöttek, hanem máshol ahol nem pacsizik minden nap a tv és az osztály vezetője. Azt hiszed így majd te jobban jársz, mint én… hát… nem tudom. Én nem járok sztárorvosokhoz, nem igénylem. Viszont én reggel, délben, este, hétköznap, hétvégén, ünnepnap, bármikor kapok segítséget, ha baj van. Nem, nem várok hónapokat vizsgálatokra, nem zavarnak el fél mondattal, viszont megkapok minden információt, a lehető legjobb kezeléseket és gyógyszereket, kedvességet és segítséget. És nem, én nem szégyellem, és nem érzem magam kevesebbnek azért, mert nekem „csak” a László kórház „jutott”. Nem cserélnék semmiért.

10985261_1610059845874634_9197600504115396754_n

Az én macim is megkapta a fekete szalagot az ápolók napján. Nem azért mert bármi ellen tiltakozik, hanem azért mert igenis ebben a helyzetben mi betegek tehetünk azért, hogy az orvosainknak, ápolóinknak jobb legyen reggel bemenni dolgozni. Az, hogy te vagy a beteg, nem jogosít fel arra, hogy undok legyél, hogy veszekedj és bánts másokat. Te, aki mindenért hőbörögsz belegondoltál már mekkora megterhelés nekik ott minden nap beteg, haldokló emberek között létezniük? Ők lehet, hogy nem mosolyognak egész nap, lehet, hogy kicsit rosszabb a napjuk néha, de mit gondolsz azért, amit ő nap, mint nap megtesz, végignéz, átél, nem érdemli meg, hogy legalább te rámosolyogj, vagy kedvesen szólj hozzá? Ehelyett mit csinálsz? Panaszkodsz. Bármerre mész fújsz a nővérre, meg az orvosra, mert nem te vagy az egyetlen beteg, mert rajtad kívül még hatvanan várnak, hogy bejussanak hozzá, akinek a napja hozzád hasonlóan csak 24 órából áll. Vagy, mert nem kapsz akkor időpontot, amikor neked jó, vagy mert nem mondják el részletesen, amit nem kérdezel meg.

Sose felejtsd el! Azért, mert sokat kell várnod, mert nincs elég ülőhely, mert nincs időpont, vagy, mert nehéz mindent összeegyeztetni, hogy neked is és nekik is jó legyen, nem az a hibás, aki ott ül veled szemben, akár orvos, akár nővér. Szar a rendszer, de se te, se ők nem tehetnek róla. Ők csak teszik a dolgukat, mindennek ellenére. Szóval becsüld meg őket. És főleg tanulj már meg végre kommunikálni, azzal mindenkinek jobb lenne.

Ha tetszett, örülök, ha megosztod. Ha pedig érdekel a folytatás, kövesd a Füles Odú facebook oldalát is.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!