Füles Odú

Te sem vagy más… 2.

Akkor a folytatás… mert az orvos és a betegek kapcsolatáról nem volt még szó. És bizony erre is érvényes, hogy kicsit máshogy kellene. Sokszor látom, hogy a betegek hajlamosak tévedésekbe esni… illetve… nem is igazán, hanem egyszerűen nincs meg a dolog kultúrája. És most nem az orvosokra gondolok, bár van néhány akiről lehetne beszélni… de a betegek és a hozzátartozók sem tudják, nekik mi a feladatuk ebben a kapcsolatban. Az orvos ugyanis nem személyes rabszolga. Az orvos partner, aki segít, ha bajod van, de az úgy nem megy, hogy odamegyünk, kitárjuk a karunkat, és lesz, ami lesz. Össze kell dolgozni a betegnek és az orvosnak, ha lehet a hozzátartozónak is, hogy a dolog működni tudjon. Persze van, amikor úgy érzi az ember, hogy nem működik (és persze mindig más hibája), akkor keresnek más utakat az információk megszerzéséhez.

Abban tökéletesen egyetértek, hogy az internet tök király, és rengeteg dologra jó. Például arra is, hogy az ember mindenféle információkhoz jusson, amiket hasznosítani tud. Igen, a különböző csoportoknak is lehet pozitív hatása, mert az ember tud olyanokkal beszélgetni, akik hasonló dolgokat élnek át, és a tapasztalatcsere lehet hasznos. Viszont manapság gombamód szaporodnak a mindenféle betegcsoportok, fórumok, oldalak, amik nagyon gyorsan túllépnek ezen. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de sokan a betegséggel egy időben pár szakvizsgát is „kaptak”, és ez szörnyen káros… káros annak, aki válaszokat akar, káros az orvos beteg kapcsolatnak is, és az egész túllép egy nagyon szigorú határvonalat, de felelősség nem jár vele. Van néhány dolog, amit szerintem soha nem szabadna betegeknek egymással megbeszélni (kivéve, ha legalább egy ember neve előtt ott a dr ami jelzi, hogy legalább halvány fogalma van arról, amiről beszél). Például a szövettan jelentése. Értem én, hogy nagyon izgalmas, és jópofa úgy tenni mintha tudnánk mi a fene van a papírra írva, de ne legyenek illúzióink, még orvosok közül sem sok tudja minden kétséget kizáróan értelmezni. Amikor az emberek elkezdik maguknak, vagy még rosszabb másoknak kiguglizni, hogy mi mennyi és ez mit jelent, na, az a legrosszabb, amit megtehetnek. Nagyon egyszerű oka van ám, mégpedig az, hogy ezek nem önálló adatok. Csak úgy magukban nem értelmezhetők. Egy érték nem magában jelez valamit, hanem több másikkal együtt, amit lássuk be, aki nem ezt tanulta, halványlila gőze nem lesz róla. És igen, az hogy valaki gugliból próbál diagnózist felállítani és kilátásokat megjósolni, hatalmas felelőtlenség. Az már egy másik kérdés, hogy szerintem betegnek teljesen fölöslege ilyesmivel foglalkozni, mivel semmit nem segít rajta, hogy mi van azon a nyomorult papíron. Vagy, hogy milyen vitaminból mennyit kell szedni, és még mi mindent kapkodj be, mert attól majd jobb lesz. Most komolyan… minden szervezet más, minden betegség más, mások a gyógyszerek, mások a szükségletek. Nagy valószínűséggel egyik sorstárs sem rendelkezik olyan végzettséggel, hogy tudja minek mi az adagolása, és kinek mikor lehet adni. Nagyon menők a mindenféle étrendkiegészítők, de mindenkinek a saját dolga, hogy mit vesz be. Viszont másokkal, akik bizonytalanok tényként közölni, hogy melyik vitaminból mennyit kell bevenni, az butaság… fogalmad sincs róla, hogy neki mire van szüksége és mennyire. De ilyen kérdések azok is, amik az egyes vizsgálatok eredményéről szólnak, a lehetséges kilátásokra keresnek választ, vagy, hogy kinek milyen kezelés kell és miért. Meg még van egy csomó minden persze.

Szóval! Az orvostól nyugodtan lehet kérdezni, és kell is. Egyrészt ő az, aki ezekre a kérdésekre tud választ adni, mert neki ez a szakterülete. Az orvosok iszonyú leterheltek, annyi beteget látnak egy nap, mint más egy hét alatt, és így nehéz lenne fejben tartania minden egyes betege gondolatait. És nem is dolga, hogy tudja, kit mikor mi foglalkoztat. Az embernek azért van szája, hogy beszéljen, kérdezzen. Ha nem mondjuk el neki mi a bajunk, vagy mit nem értünk, nem tudunk, akkor honnan tudná? Tényleg kérdezz. Ha kell, írd fel a kérdéseidet, hogy ne felejts el semmit. Lehet, hogy nincs sok ideje, de ha nem szakmai előadást akarsz kapni, hanem egyszerű érthető választ, akkor az menni fog. Ha pedig végképp nem megy, akkor keress olyan orvost, akivel együtt tudsz működni.

Sőt tovább megyek. Ha valamit mond az orvos, akkor azt nem árt betartani, mert általában nem viccből mondják. Az a nagy baj, hogy ha nem mond semmit az a baj, ha meg mond, akkor se érdekel senkit, mert mindig van egy vagy két úgy nevezett sorstárs, aki valószínűleg sokkal jobban tudja, mint a hülye orvos, akit úgyse érdekel a betege. Sajnos vannak, akik hiába kapják meg mindegy honnan a legjobban alkalmazható, hasznos információkat, ha nem tetszik, addig fognak kérdezgetni másokat, amíg olyan választ nem kapnak, ami az ő elképzeléseiknek megfelelnek, akármekkora butaság is lesz a vége. És ez egy nagyon nagy probléma.

És még valami. Előre is bocsánat azoktól, akik nem ilyenek. Akinek nem inge… tudjátok. De a betegek gonoszak. Mérhetetlenül gonoszak. Több éves kórházban élésem alatt megfigyeltem, hogy imádják ijesztgetni azokat, akik esetleg még csak az elején vannak, vagy még nincs semmi bajuk. Szóval, ha valaki szóba elegyedik veled, és arról kezd el beszélni, hogy milyen válogatott borzalmak várnak rád, és az egész milyen szörnyű, akkor lépj le. Minél gyorsabban, minél messzebb. 🙂
 

Ha tetszett, örülök, ha megosztod. Ha pedig érdekel a folytatás, kövesd a Füles Odú facebook oldalát is.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!