Füles Odú

Te sem vagy más… 1.

Van véleményem, sajátom, és erre borzasztó büszke vagyok… nem sokan vannak ezzel így… és le is írom. Eredetileg a blog azért indult, hogy segítsek a tapasztalataimmal, de idő közben egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy több van ebben, mint szimpla tanácsok. Szerintem, és még néhány barátom szerint az emberek általában rosszul állnak ehhez a dologhoz, nem úgy kezelik, ahogy sokkal jobb lenne. Mondom szerintem!
Az van, hogy állandóan mindenki arról beszél, hogy az egészségesek mit ne mondjanak, mit ne csináljanak, nehogy megbántsák egy rákbeteg érzékeny lelkét. Meg, hogy az egészségesnek mit kell csinálnia, hogy kell csinálnia, hogy az a rákbetegnek jó legyen. Oké én is írtam bejegyzést is meg cikket is a témában, mert főleg a hülyeséget azért nagyon rosszul tolerálom, de álljon már meg a menet. Szóval most akkor arra gondoltam írjuk meg azt is, hogy a rákbeteg mit ne mondjon, és mit ne csináljon, hogy másnak jó legyen.


1. A rákbetegnek szüksége van a családjára, hogy támogassák.
Jah… ez tök egyértelmű, hiszen sokkal jobb, ha valaki van mellettünk. De így néhány év távlatából elmondanám, hogy annak, aki téged hurcol a kezelésekre, meg otthon nézi, ahogy szenvedsz, annak sokkal rosszabb, mint neked. A beteg sodródik az árral, egy idő után már rutinszerűen megy minden, kapja a kezeléseket, műtétekre megy, kontrollokra, és tudja, hogy mindent megtesz (többnyire), azért, hogy meggyógyuljon. De tudod az, aki ott ül a széken, amíg veled mindig valami történik, az tehetetlen. Ő csak figyel, de tenni nem tud semmi kézzelfoghatót. Nem tudja kivenni a daganatot, nem tudja átvállalni a hányást vagy levágni a saját haját. Ő csak szenved. Csendben, magában, hogy te ne lásd, mert akkor mi lesz veled. És ennél sokkal borzalmasabb a világon nincs… hidd el, én tudom. Szóval kérlek, hogy amikor azon elmélkedsz neked mennyire sz.r, egy pillanatra gondolj bele, fordított esetben mit éreznél. Aki ott ül melletted sokkal ijedtebb, sokkal jobban aggódik, és fél. Attól, hogy ha valami nem megy jól, ami ellen ő nem tehet semmit, akkor mi lesz. Tudod mit tesz egy anyával, apával, testvérrel, gyerekkel az állandó rettegés, hogy mi fog történni, hogy mit kell végignéznie, hogy talán itt marad… nélküled?

2. Soha ne legyél betegebb, mint amennyire…
Igen 2015-ben még mindig ott tartunk, hogy az emberek azt hiszik, aki rákos, az naphosszat szenved, kínlódik és bármi történik, ennek eredményeként előbb vagy utóbb úgyis feldobja a tappancsát. És tudjátok, kik erősítik még mindig ezt az óriási butaságot? Bizony, a betegek, akik eleget tesznek az elvárásnak, hogy aki rákos az nézzen is ki úgy, és érezze is úgy magát. Ez egy ördögi kör. Aki erre fogékony az szenvedni fog, aki pedig látja, annak ez marad a fejében. El kellene végre fogadni, hogy ma már a rák egy elég jól gyógyítható betegség. A tudomány fejlődésének köszönhetően ma már számtalan lehetősége van az orvosnak, hogy meggyógyítson, vagy akár életben tartson, normális életben, és mondok még valamit, arra is megvannak a lehetőségek, hogy a kezeléseknek a mellékhatásait megelőzzük vagy kezeljük. Végre a fejeknek is haladni kellene a korral… mert az előítéleteket csak és kizárólag jó példával lehet eltüntetni. Egyébként ezt az első pont miatt sem árt észben tartani.

3. Nem kell mindig a rosszra várni.
Nagy a kísértés, de annál rosszabbat nem tehetsz, mint hogy mindig azt mondogatod, hogy a kezelések borzalmasak, a mellékhatások elviselhetetlenek, a műtétekbe szinte bele is halsz olyan szörnyűek, stb. Na most azt kell mondanom, hogy ha valamit elég sokszor ismételgetünk, akár kijelentő akár kérdő módban, az egyszer teljesen biztosan úgy is lesz. Ez az elmélete a pozitív megerősítésnek is ha le akarjuk egyszerűsíteni, csak az egyik hasznos a másik nagyon nem. Tehát ezért ne mondogass rossz dolgokat: neked is rossz lesz. Ha elégszer mondogatod például, hogy tuti hányni fogsz, akkor gyakorlatilag egy doboz gyógyszert is bevehetsz, akkor is jobb, ha beköltözöl a fürdőbe. Ugyanez érvényes a hajhullásra is, mert ha bizonyos ideig folyamatosan mondogatod, hogy ez milyen szörnyű, akkor bizony ez rátelepszik a fejedre is, és mindenki tudni fogja, pedig röhögni fogsz, a legtöbb embernek fel se tűnne amúgy… és még sorolhatnám reggelig, de talán érthető így is. És a legfontosabb ellenérvem ismételten az első pont. Gondolj csak bele, hogy akiktől te elvárod, hogy melletted legyenek, és segítsenek, azok 7/24-ben azt látják és hallják, hogy te azt ismételgeted mi és mennyre lesz szörnyű, és ő nem tehet ellene semmit… még jobb, hogyha mégis megpróbál tenni vagy mondani valamit, akkor azt a választ kapja, hogy úgyse tudja min mész keresztül. Hát valóban nem tudja, de te tehetsz azért, hogy neked könnyebb legyen, ő viszont baromira nem tehet semmit, ami az ő helyzetén javít. És hozzátenném, hogy igenis nagyon sok olyan dolog van, amiben tudnak segíteni, ha tudsz együttműködni, és akarsz is tenni magadért.

4. Az egészségesek soha nem érthetik, fogalmuk sincs, mit tudnak ők erről…
És el is értünk ahhoz, amitől a falra tudok menni. Jelentem attól, hogy valakinek rákja van, nem lett semmivel sem több más embernél (és itt nem térnék ki arra, amikor a gyógyulás fontosságát a gyerekek számában mérjük). Teljesen igaz, hogy egy egészséges nem nagyon tudja, mit érezhet egy ember, akinek rákja van, DE ez fordítva is tökéletesen igaz. Te sem tudod milyen az ő helyében lenni, és akkor most olvasd vissza az előző 3 pontot, ugyanaz érvényes.

Szóval akkor azt hiszem, megdumálhatjuk, hogy attól, hogy valaki rákos, attól még nem több, különlegesebb ember, mint akinek nincs rákja… másnak más baja van, ilyen az élet, el kell fogadni. Viszont bárki bármit mond, bizony te tehetsz azért, hogy neked is és a körülötted élőknek is könnyebb legyen.

A szokásostól eltérően ennek a bejegyzésnek most lesz majd második része, mert még vannak agysejtjeim… és nem félek használni őket…

u.i.: Könyörgök, felejtsük már ez azt a szót, hogy sorstárs. Az is annyira negatív. Mintha ennyivel leírnánk az egész életünket, hogy az a sorsunk, hogy rákosok legyünk és ezzel kész is. Nekem nem ez a sorsom, ez csak egy dolog az életemben. És mint minden, ami történik velünk vagy visz valamerre vagy nem.

Ha tetszett, örülök, ha megosztod. Ha pedig érdekel a folytatás, kövesd a Füles Odú facebook oldalát is.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!