Füles Odú

Mindig, mindent, minden áron?

Sokat gondolkodtam, hogy erről írjak-e vagy ne, de talán igen. Gondolom lesz, aki szerint megint szívtelen és gonosz vagyok és amúgyis mit képzelek én, de mivel ez az én blogom én döntöm el. Tényleg, akinek annyira nem tetszik, amit gondolok, miért olvassa állandóan? Na, mindegy. 🙂

Van ez a kérdés a mellrák és a gyerekszülés kapcsolatáról, azt hiszem, mint sok mindent a betegséggel kapcsolatban, ezt is nagyon máshogy látom, mint a legtöbben. Az a nagy helyzet, hogy mindig nézem a húgomat az unokahúgommal és egy pillanatig sem az jut eszembe, hogy nekem kell –

És akkor itt most ezen egy kicsit fel is háborodok… mi az, hogy valakinek kell a gyerek meg akar gyereket? Szerencsétlen kis élőlény nem egy táska, amit meglátsz, és addig nem nyugszol, míg meg nem kapod, aztán ha megunod vagy valami történik, csak bedobod a szekrénybe, kit zavar ott. A gyerek nem kell meg akarok, maximum szeretnék… érted… azért ez sokat elárul ám…

– gyerek… egyáltalán nem… sőt… talán túl gyakorlatias vagyok, de úgy gondolom, hogy egy rákbeteg bizonyos helyzetekben nem kell, hogy ragaszkodjon dolgokhoz. Valószínűleg… á nem, ebben biztos vagyok… soha nem fogok egyetérteni azokkal, akik nem vállalják a kemoterápiát vagy a hormongátló kezelést, mert nekik gyerek kell, de most azonnal… utóbbit (előbbit is, de azt másért) hatalmas felelőtlenségnek tartom, egy nagyon egyszerű orvosi magyarázat miatt:

A hormon pozitív mellrák az olyan, hogy a mi saját hormonjaink (ösztrogén, progeszteron) segítenek a ráknak növekedni, terjedni, és jóllakni, ami annyira nem jófej dolog, de ez van. Na, erre találták ki a hormongátló kezelést… és itt most megsúgom, hogy ha egy daganatot kivesznek, attól még maradhatnak bárhol, mondom bárhol, alvó ráksejtek, amik csak arra várnak, hogy az ember tegyen mindenre és adja a kaját nekik… tehát a kezelés ezeket a bujkáló ráksejteket hivatott kiéheztetni. És akkor most tegye fel a kezét, aki tudja, mi történik a terhesség alatt! Bizony, az ember hormonszintje iszonyúan megemelkedik. És innentől talán nem szorul magyarázatra.

Őszintén sajnálom, de vannak bizonyos helyzetek, amikor nem az én számít, nem szabad csak annak számítania, hanem az Ő-t kell szem előtt tartani. Mert mi van, ha most engem elkap a lendület és nekem kell egy gyerek, de most azonnal, úgyhogy holnaptól nem veszem be a gyógyszert, és nem megyek el a következő injekcióra? Tegyük fel, hogy teherbe esek pár hónap múlva, megszülöm, ezzel a feladat kipipálva, megvan, amit akartam. De mi van, ha az élet nem tündérmese, mert nem az higgyétek el, és mondjuk visszajön a rák, és újra kell kezdeni az egészet, és talán nem úgy lesz vége, ahogy elsőre. Akkor itt áll majd egy gyerek, aki a hónapjait, első éveit úgy éli, hogy az anyja szenved, tönkre megy, és lehet, hogy végül meggyógyul, de mi van, ha nem? És akkor az én türelmetlenségem, önzőségem miatt itt marad egy pici gyerek, anya nélkül… Na, ezért tartom felelőtlenségnek… Azt hiszem egy rákosnak az élet amúgyis szörnyen bizonytalan tud lenni, de most elmondhatom, hogy mindent megteszek… majd ha ennek vége, bármi lehet…

Azt gondolom, hogy akit olyan betegséggel áldott meg a Jóteremtő ;), amiből bármikor bármi lehet, annak a jövőt érintő terveket nagyon alaposan át kell gondolnia. Mert itt például egy új életről van szó, akiért felelősséggel tartozol, bármi történik. És igen, az is a része, hogy átgondolod a dolgot, sorba veszed a lehetőségeket. És nem mindig az a legfontosabb, amit te akarsz.

Attól, hogy valakinek nincs és esetleg nem is lesz gyereke, akár beteg, akár nem, nem lesz kevesebb, nem lesz rosszabb ember, és nem önző… sőt… lehet, hogy neki más feladata van az életben. Ahogy azt hiszem nekem is. Nézzük reálisan a dolgot… ha egyáltalán megélem, majdnem negyven éves leszek, amikor egyáltalán elgondolkodhatok azon, hogy szeretnék-e gyereket. Lássuk be, nem a legjobbak a kilátások… de sokan vannak, akiknek szükségük van rám, és vannak dolgok, amiket folytatnom kell, mert úgy tűnik nekem ez a feladatom, amit nem adhatok fel. És innen üzenem a húgomnak, hogy valószínűleg el fogom kényeztetni Violát, de ő az én „mini lelki társam”, szóval semmit nem tehet ellene. 🙂

Ha tetszett, örülök, ha megosztod. Ha pedig érdekel a folytatás, kövesd a Füles Odú facebook oldalát is.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!