Füles Odú

Mi is az a betegségtudat?

Előre szólok, akinek érzékeny a lelke ne olvassa el, mert sértődés lesz belőle. Nem bírom a félreinformálást és a butaságot. Szóval ennek fényében, azt hiszem, tisztába kell tennünk pár dolgot, kezdjük ezzel. Nagyon sokszor hallom, olvasom, hogy egy rákbeteg (érdekes mástól még soha) azt mondja neki nincs betegségtudata. Ami tök hülyeség, merthogy csak, hogy tisztázzuk, a betegségtudat egyáltalán nem azt jelenti, hogy az ember azonnal ágynak dől és kínok közt szenvedő üzemmódba kapcsol. Értem én, hogy könnyű a kettő közé egyenlőségjelet tenni, csak nem oké. Jah, van olyan is, de azt már máshogy hívják. És persze a nagyon rosszul lévő ember sem tévesztendő össze utóbbival…

Szóval akkor a betegségtudat azt jelenti, hogy: az ember saját maga ítéli meg az általa normálisnak tartott állapottól való eltérő érzéseit, érzelmeit, magatartásformáit.

Tehát a betegségtudat a betegséggel jár, ha nincs az többnyire baj. Remek példa, hogy általában a pszichotikus betegeknek nincsen betegségtudatuk, mert ők egy saját világban éldegélnek, ahol ők nem betegek, ezért nem mennek orvoshoz, nem szedik a gyógyszereket. Így maradnak kezeletlenül például a skizofrének és a depressziósok is.

Én azt gondolom, hogy a betegségtudat egy ilyen betegségnél, mint a rák, teljesen rendben van, sőt szükséges is. Mert ez nem egy megfázás, ami pár nap alatt elmúlik, és semmi nem történik, ha nem foglalkozol vele, vagy nem egy lábtörés, amire gipszet raknak, és ha leveszik, megszűnik a probléma. A rák egy krónikus betegség, ami igenis rengeteg változással jár. A rák, akár tetszik, akár nem egy olyan betegség, ami hosszú évekig állandóan jelen van valamilyen formában az életünkben, ha nem életünk végéig… jobb esetben… mármint nem úgy értem, hanem úúúúúgy…. na… csomó mindent megváltoztat. Akármilyen egészségesen éltél előtte, az már nem érvényes. Egy normális fokú betegségtudat minden betegben ki kell, hogy alakuljon, hiszen emiatt csináljuk azokat, amiket az orvosok mondanak, ez ösztönöz arra, hogy változtassunk dolgokon, amikkel talán megelőzhetjük, hogy visszatérjen. Lehet azt mondogatni, hogy megműtöttek, kész, vége, meggyógyultam, de ez hazugság.

Nekem például nagyon normális betegségtudatom van az első perctől kezdve. Hát, hiszen beteg vagyok… attól, hogy most éppen nincs bennem rák, attól még egyáltalán nem gondolom, hogy ebből ennyi lett volna a gyógyulás és mostantól haverok, buli, fanta meg minden…
A normális, na persze kinek mi a normális, betegségtudat segít az embernek… Segít, hogy minden vizsgálatra elmenjen, akkor is, ha már rohadtul elege van az egészből. Emiatt veszed be az összes gyógyszert minden áldott nap, és emiatt vagy hajlandó szitává szurkáltatni magad az injekciókkal.
Én nagyon jól ismerem a helyzetemet, és a betegségtudatomnak köszönhető, hogy eddig is és most is mindent megteszek azért, hogy meggyógyuljak. Értitek… ha nem gondolnám, hogy beteg vagyok, szarnék az egészbe… nem zabálnám veszettük a gyümölcsöket, nem próbálnék sportolni, nem mennék menetrendszerűen a vizsgálatokra, nem venném be a gyógyszert és nem hagynám, hogy minden nap szurkáljanak. És főleg, nem tudnám, hogy bizonyos dolgokat másképpen kell csinálnom, mert bármi történhet. De ettől függetlenül teljesen normális életet lehet élni. Egyáltalán nem szenvedek naphosszat. Mosok, főzök, takarítok, ide megyek, oda megyek, teszem a dolgom, csak éppen tisztában vagyok azzal, hogy mi történt, és mi történhet, és mindent ennek megfelelően csinálok.

Összegzés:
A betegségtudatot sok minden befolyásolja. A normális mértékű az szükséges a gyógyuláshoz. A betegségtudat annyit jelent, hogy bizonyos dolgok változtak és szükség van rájuk ahhoz, hogy majd egyszer az orvos tényleg azt mondja, hogy meggyógyultál.

Ja és igen, nekem nem fáj kimondani, hogy rákos vagyok. Az vagyok, na bumm, majd meggyógyulok. De az úgy nem gyerebe, hogy egyszer rákos vagyok, egyszer éppen egészséges, mert éppen az jobban hangzik.

Ha tetszett, örülök, ha megosztod. Ha pedig érdekel a folytatás, kövesd a Füles Odú facebook oldalát is.

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Anikó says:

    Annyira igaz, amit írtál! Valóban fontos, hogy tudd, beteg vagy, ez nem csak egy megfázás. Nekem nagyon jó orvosom volt második próbálkozásra, és ő mindig azt mondta, ne érezzem magam rákosnak. Tudom, úgy értette, hogy ne azon gondolkozzak, hány hónapom van még hátra, de igenis érezned kell, hogy ezt most komolyan kell venni. Nekem csak egy műtétem volt, valamint rengeteg vizsgálatom előtte és utána, gyógyszeres kezelést nem kaptam. Amin én nagyon meglepődtem, az emberek hozzáállása ehhez a betegséghez. Nem nagyon beszélek róla már, mert ha szóba kerül, a legtöbben döbbent csönd után gyorsan témát váltanak, mintha valami illetlen dolgot mondtam volna. Pedig ez is egy betegség, ebből is meg lehet gyógyulni, túl lehet élni. Igen, vannak rosszabb napok, amikor nem vagy olyan jól és fáj a seb, meg úgy egyébként sincs jó napod, de majd holnap jobb lesz. Rettentően meglepődnek az emberek, hogy nem hagyjuk el magunkat! 🙂


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!