Füles Odú

+ 1 év

Eltelt egy év. Több szempontból is… először is egy évvel öregebb lettem… legalábbis papíron, amúgy vagy százzal minimum… és pontosan egy évvel ezelőtt vonultam be az első kezelésre a baglyos párnámmal és az eccarvús takarómmal. Micsoda csodás születésnapi ajándék volt. Na, általában ilyenkor jön a jaj, ez volt életem legnehezebb éve, de majd most aztán már minden egy csapásra überfrankó lesz. Hát őőőőőőőő nem. Aki ismer, tudja, hogy az előző például három évem sem volt semmivel se könnyebb, és talán sőt… és a következők se lesznek… talán egy kicsit, de… na mindegy… aki érti érti, aki nem nem.

Na de azért most arra gondoltam a szülinapom alkalmából lenyomok egy olyan igazi Oscar díjas köszönőmonológot mer az vicces (azért egy olyan igazi, Oscar gálára való hisztérikus, rángatózós sírást tessék hozzáképzelni). Na jó nem, vegyük ezt komolyan kivételesen… vagy ne…

Szeretném megköszönni a családomnak, hogy nem csináltak belőlem beteget (azért az tényleg durva lenne, ha most elkezdenék felsorolni mindenkit, pl. anyut, mert megvarrta a baglyot, horgolt egy baglyos szatyrot, főzött sok madártejet meg ilyenek, meg a húgaimat, akikre szörnyen büszke vagyok, hogy nem estek pánikba, vagy nem mutatták, meg a páromat, aki enyhítette a fájdalmaimat, meg… meg… meg…)

a barátaimnak, hogy ha nem is a közelben, de gondolatban velem voltak,
Z-nek mindenképp, hogy legyőzte a hisztis énjét,

a macskámnak, hogy rendületlenül őriz éjjel-nappal,

Julcsinak, hogy kezelések után melegítette a lábam,

a legkedvesebb orvosomnak, Ágotának, hogy mindent megtett és nem hagyta, hogy meggyőzzék róla, hogy minek velem bármit csinálni,
meg a két másik dokimnak, akiket öribarimmá fogadtam, mert belementek a gyógyítsuk meg Dórit játékba,
Ildikónak, mert a földkerekség egyetlen embere, aki úgy tud megszúrni, hogy ne üvöltsek,

Olivérnek, hogy amikor először találkoztunk, mondhatom legrosszabb formámban, akkor se, egyetlen pillanatig se éreztem rajta, hogy egy nyomorult beteget lát, akinek haja sincs, és a lépcsőn is alig tud felmenni,

Tibornak és Tündének, hogy gondoskodnak a jókedvről,

a pasinak a ct-ben, aki tudja, hogy rühellem az egészet, és nem bántódik meg, ha úgy nézek rá mintha maga a sátán lenne,

a kis gyógyszertárnak, hogy mindent időben beszereznek,

a kórházi biztonságinak, aki beenged, ha elfelejtjük vinni a parkoló kártyát,

meg a kisboltnak, hogy mindig volt citromos víz, amibe nem tettek cukrot,

a Kindernek, hogy gyártanak Pinguit (bár soha többet nem fogok enni attól tartok),

a joghurt fagyizónak, hogy létezik,

és még folytathatnám, amúgyis világbéke meg minden…

na de valakit a végére hagytam…

az én egyéves skorpió pajtásomnak, Violának, mert cuki
és ezt kaptam tőle… majdnem sikerült kiszínezni a baglyot, de ez a legszebb babarajz a világon

 

Ha tetszett, örülök, ha megosztod. Ha pedig érdekel a folytatás, kövesd a Füles Odú facebook oldalát is.

Címkék: ,

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!