Füles Odú

Pinktober :)

Az van, hogy ma nőknek szóló rendezvényt tartottunk, és mivel hát azért mégiscsak október van, think pink meg ilyenek, úgy döntöttem, most az egyszer, de tényleg csak egyszer beállok a sorba és én is kampányolok egyet. És még talán rózsaszínnel is fogom írni, de az még nem biztos, a végére kiderül. Talán egy pink képet is teszek.

Szóval, aki még nem tudja, éppen négyes stádiumú mellrákból, hogy úgy mondjam, gyógyulok. Lassan egy éve tudom, hogy rákos vagyok. Nem mondom, hogy könnyű, de őszintén szólva, amiket végig kellett, kell csinálnom, azok semmik ahhoz képest, hogy mennyi mindenre van még időm… egyenlőre nem kell aggódnom, hogy mi lesz azokkal, akik itt maradnak, hogy a húgomnak ki fog segíteni egyengetni az útját az egyetem után, hogy a macskagyerekemre ki fog vigyázni, vagy, hogy ki fogja helyettem elkényeztetni az unokahúgom és még sorolhatnám… ezek ilyenkor szörnyen fontossá válnak…

Igen, örülök, hogy bár nem túl korán, de kiderült, hogy beteg vagyok, mert az orvosok mindent megtettek, és a segítségükkel most majdnem egy év után is itt ülök és írom ezt a blogot. Nekem nem volt jele a bajnak, csak későn. De legtöbbször ez nem így van, csak oda kell figyelni, tenni kell magunkért, és nem szabad rettegni az eredménytől.

Tehát én azt mondom, ha hívnak szűrésre, ne halogasd, menj! Ha valamit érzel vagy látsz, ami nem okés, akkor orvoshoz menj, minél előbb!

1. a szűrés öt perc, nem a világ, de megmentheti az életed, és ezek nem csak nagy szavak, ez a valóság

2. a rák ma már nem feltétlenül halálos

3. a kezelések sem

4. egyik vizsgálat sem

Viszont az van, hogy…

1. ha időben felfedezik, elég nagy eséllyel leshetsz ősz hajú öregasszony majd egyszer

2. láthatod felnőni a gyerekeidet és az unokáidat és egy csomó mindent megtehetsz, amit szeretnél

3. ha időben felfedezik, sokkal jobban gyógyítható

4. persze a kezeléseknek vannak mellékhatásai, de azokat meg lehet előzni, és lehet enyhíteni

Szóval túlélhető… lehet, hogy csak egy vagy talán két, esetleg tíz évig, de én is túlélő vagyok, mert élni akarok, és ehhez az, amit tennem kell, szinte semmiség. És ezt teljesen komolyan mondom… a legrosszabb napom is semmiség…

 
 

Ha tetszett, örülök, ha megosztod. Ha pedig érdekel a folytatás, kövesd a Füles Odú facebook oldalát is.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!