Füles Odú

Százéves ember

Már többször írtam a kemoterápiáról, meg a szuper hatásairól. Főleg azokról, amik azonnaliak és mindenféle hatásos praktikát dolgoztam ki rájuk. Meg volt szó a furán viselkedő agyról is… hát értem én, hogy a gyógyszerek már csak ilyenek, és vannak hosszú távú mellékhatások is, de azért van az a perc, nap, napszak, bármi, amikor az embernek elege lesz… Az egésszel semmi gond nem lenne amúgy, ha ez a pillanat nem akkor jönne, amikor a mellékhatások még nem múltak el. Mert így azért némileg problémás…

Most már kicsit zavar… tényleg… valószínűleg az egészben ez a legjobban… Állítólag, mert nálam úgyse átlagosan működnek a dolgok, ezek a hosszabb távon megmaradó katasztrofális mellékhatások úgy fél, egy évig tartanak a kemó után. Bár ma azt mondták tovább is tarthat. Hát ettől most nem nyugodtam meg. Egyáltalán nem!

Az egy dolog, hogy nem bírom ezt a mostanában egészen hihetetlen időjárást, de fájdalmaim vannak. Körülírhatatlanul… nagyjából mindenhol… főleg a lábaimban és a hátamban. De a legkeményebb, hogy úgy érzem magam, mint aki száz éves. Bár ki tudja, a hajam is totál ősz, mint Holle anyó. Mondjuk azt legalább kicseleztem egy csini barna hajfestékkel. 🙂

De komolyan olyan nehézkes a mozgás.

Na de nem szoktam én nyavalyogni, úgyhogy mint mindenre erre is keresem a megoldást…

Úgy döntöttem ez így nem mehet tovább. Teljesen biztos vagyok benne, hogy a mozgás jót tesz. Na de mi az a mozgás, amit a lusta rákosok is képesek elvégezni? Soha életemben nem voltam egy nagy úszó, és korábbi két műtétem miatt igazából mindig inkább kerültem, hogy a fejem víz közelébe kerüljön… nem, nem a hajmosásra gondolok, és nem ezért hullajtottam ki az összes hajam sem… de most valahogy kényszert érzek, hogy vízbe menjek. Ki is próbáltam, és nagyon jó. Mondjuk, csak amíg benne vagyok, de az is valami. Addig legalább nem fáj semmim és olyan könnyen mozgok mintha soha semmi bajom nem lett volna. És ebbe bele tartozik az arthritisz is. Múlt héten nagyon lelkesen kétszer is elmentem úszni… esőben, szabadtéri medencébe, mert az vicces. Tulajdonképpen a legjobb az lenne, ha 24/7-ben lubickolhatnák egy hatalmas medencében.

Amúgy módszereim tárháza kimeríthetetlen, szóval mivel valószínűleg úszni sem lehet folyamatosan, kellett még valami, ami enyhítheti szenvedésem. Ez pedig a gyaloglás. Megdöbbentő ugye? De tényleg. Ezt már a kezelés alatt is megfigyeltem. A rendes gyaloglás teljesen jól tud esni. Mondjuk elindulni iszonyat nehéz, mert minden lépés fáj, de valahogy olyan mintha egy idő után bemelegednének az alkatrészeim, és akkor elég jól megy.

Lassan rá kell jönnöm, hogy ez a betegség tök praktikus. Utáltam a szög egyenes hajam, most épp göndörödik a vége, és rájöttem, hogy úszni királyság. Meg gyalogolni is. 🙂

Egyébként nagyon tudományosan dolgoztam ki a sportprogramomat. Ugyanis az úszás, a lassú, ami nekem megy, az 4,5 MET óránként, a gyaloglás pedig 2,5-3,3 MET, a sebességtől függően. És a szakirodalom szerint a mellrák ellen heti 9 MET mozgásra van szükség.

Ha tetszett, örülök, ha megosztod. Ha pedig érdekel a folytatás, kövesd a Füles Odú facebook oldalát is.

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Gáspár says:

    Én egy idő után baromira utáltam a göndör hajamat, kezelhetetlen volt 🙂 Mindenki másnak tetszett csak nekem nem:-)))) Hát most nincs gondom a hajamra…..


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!