Füles Odú

A kemoterápia és az agy… na az a nem mindegy :)

Még a régi szép időkben… fúúú mi mindenre voltam képes… én és az agyam… Tudtunk egyszerre sok dolgot csinálni, százfelé figyelni, megállás nélkül órákig olvasni szuper könyveket. Képes voltam leülni és néhány óra alatt összerakni szép hosszú és érdekes cikkeket, tudtam olvasni és közben simán jegyzeteltem többfelé, még csak oda se néztem… vagy például én voltam, aki mindenre emlékezett… jah, és a múlt időn a hangsúly.

Ugyanis a kemoterápiának vagy egy olyan nem mellékes mellékhatása (ha-ha) hatása, hogy egy pöttyet megváltozik az agy. Igen, igen, nem viccelek, nagyon szuper. Mondhatnám, hogy az elején még vicces, és az ember jól szórakozik magán, de azért ez borzasztó gyorsan megváltozik.
Na, szóval az történt, hogy először is iszonyú feledékeny lettem. A memóriám nagyjából 90 másodperces, aztán újraindul. Olyasmi, mint amikor az óránkat megnézzük, és igazából fogalmunk sincs mit láttunk rajta, úgyhogy ezt néhányszor megismételjük. Borzasztó, néha azt hiszem még lélegezni is elfelejtek… erre mondjuk csak azért emlékszem, mert aztán hírtelen nagy levegőt kell vennem, különben megfulladok. Tehát valószínű, hogy előtte néhány kimaradt. De ez a legkevésbé idegesítő, már rászoktam, hogy ami nagyon fontos inkább felírom… már ha emlékszem hova. Viszont van ez a probléma a szavakkal… vagy a gondolatokkal… igazából a kettő kapcsolódásával. Az a helyzet, hogy sokszor előfordul, hogy valamit mondani akarok, tudom, hogy mit, de valahogy a szavak nem jönnek. A legnevetségesebb dolgokat kell állandóan körülírnom… El tudjátok képzelni mennyire idegesítő, hogy nem tudok bármit egy mondatban elmondani? Rettenetesen bosszant, hogy én hiába magyarázom, nem értik azt, hogy az az izé, ami akkor kell amikor… Még jó hogy ilyen kreatív emberekkel vagyok körülvéve, akik megpróbálják megfejteni. Mint valami elba…tt tv-s vetélkedő… De szóval azért nem szívesen beszélgetnék magammal… 🙂
A másik, amitől falnak megyek, hogy ez az agy ez nem munka kompatibilis. Egészen egyszerűen nem tudok hosszabb ideig koncentrálni, ami ugye megnehezít egy csomó mindent, amihez türelem kell, mint egy cikk, vagy tájékoztató, vagy bármi megírása. Például. Na, most az agyam csökkentett működése és a koncentráció zavar együtt, na az a kemény. Egy fénykoromban kb. két órás cikkel most úgy két napig szöszmötölök. Gyalázat. Ez ez ez ez olyan, mintha… nem tudom milyen, de nagyon gáz.

 

Próbálok keresztrejtvényeket fejteni, azt mondják, az segít, hogy gyorsabban regenerálódjon az agyam. Gondolom, senkit nem lep meg, ha azt mondom, totál idegbaj, hogy harmadát nem tudom megfejteni… és a legnevetségesebb szavak nem jönnek… de én próbálkozom. Talán segíteni fog, hogy folyamatosan dolgozom akkor is, ha nehéz… mindig reménykedem, és megpróbálom az előző napi rekordom megdönteni.

Azt mondják, a kemoterápia mellékhatásai úgy egy év mire megszűnnek, én márciusban kaptam az utolsót. Hát nem tudom… így nagyon fárasztó hónapok elé nézek… vagyis nézünk, mert ugye van, akinek meg is kell fejtenie.

Ha tetszett, örülök, ha megosztod. Ha pedig érdekel a folytatás, kövesd a Füles Odú facebook oldalát is.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!