Füles Odú

Hét és fél hónap

Eltelt nagyjából hét és fél hónap… ennyi idő kellett, hogy nekem eltűnjenek a rákjaim, és legkisebbnek kibújjon egy foga… iszonyú sok idő ez. Nagyon gyorsan eltelt. Talán mert amíg történnek a dolgok az olyan gyors, hogy nincs idő gondolkodni rajta, aztán most hogy így végig gondolom, nem is értem, hogy fért bele ennyi minden ebbe a hét és fél hónapba.

November nyolcadikán kaptam az első kezelést. Pont két nappal a születésnapom után. Hát milyen szuper ajándék… Akkor, ott elég sok minden kimaradt. Most komolyan… nem kaptam nyolcvanast, remélem értik a célzást!!! 🙂
Azt hiszem a legkeményebb része az volt, amikor alá kellett írnom, hogy palliatív kezelést kapok. Ez nagyon pontosan azt jelenti, hogy “célja elsődlegesen már nem a gyógyítás, hanem a betegek szenvedésének csökkentése, a lehető legjobb életminőség biztosítása”. Azért ez elég bántó. Nekem konkrétan azt jelentette, hogy egészen komolyan lemondtak rólam, pedig én teljesen biztosan gondoltam, hogy nem adom magam olyan könnyen… és én hiába gondolok bármit, a papírtologatók így gondolják és kész. Ez van! De tényleg ez annyira negatív, ha az ember ott ül azon az ágyon… Az az én szerencsém, hogy tudtam, hogy az ilyen papírok ellenére van valaki, aki mindent megtesz, hogy engem meggyógyítson. Így az csak egy gyors felháborodásra volt jó, amúgy meg kit érdekel? Azt hiszik, csak azért mert aláírtam majd most hagyom magam? Na neeeeee… Én ugyan nem! 🙂
Én folyamatosan igyekszem megőrizni a jókedvem és humorosan venni a dolgokat, de senkinek ne legyenek illúziói, a rák tényleg borzalmas, mindenkinek igaza van, aki ezt állítja. Egyáltalán nem olyan, mint a filmekben… nem cuki, nem színes, nem szörnyen megható, és nem csak két órát tart az egész. A rák tönkretesz… testileg és lelkileg is… igen… Fájdalmaid vannak minden részedben és nem csak ott ahol szúrtak vagy vágtak, hanem mindenhol… Persze ez a legkisebb gond, ezekre vannak gyógyszerek meg mindenféle dolgok. De ott van az, amit nem lehet körülírni, és egy tabletta nem mulasztja el húsz perc múlva. Az, amit maga a betegség és a gyógyszerek tesznek, a sok szörnyű gondolat, a rossz érzések. Az ember megváltozik… egyrészt mert a rák megváltoztat, másrészt mert a gyógyszerekkel kézen fogva jár a változás, bármit kapsz annak mellékhatása a depresszió, hát kell ennél jobb? De tényleg… bármi történik, akár hazudhatsz is, de már sose lesz olyan, mint előtte… ingerült, dühös, és szomorú leszel, félni fogsz, és hiába próbálsz tenni ellene, a rossz érzések mindig ott vannak. Minden percben. Folyamatosan. Mert fogalmad sincs mi fog történni, hogy mennyi van még. Hiába nyertél, sosem tudhatod biztosan. Ez a hét és fél hónap belegondolva a legkevésbé sem volt könnyű, még kevésbé vicces. De azt gondolom, csak úgy lehet ezt végig csinálni, ha pozitívan állsz ahhoz, ami történik, bármi legyen is az… tényleg bármi. Mindig keresd a vicces dolgokat, ha kell, nevesd ki magad, és főleg a rákot… akkor majd nem mer veled packázni.

Ami engem illet, ismerem a statisztikákat, pontosan tudom mik a lehetőségek. Ilyenkor az ember minden hajnali “jó reggelt” üzenetre jó érzéssel ébred fel, mert aznap még biztosan élni fog.
Tavaly októberben, olyan helyen voltam ahol nem akartam, nem ott, és nem azzal foglalkoztam, amivel kellett volna, ha az élet nem babrál így ki velem. Ez nagyon gonosz dolog volt tőle, de többet nem hagyom… 🙂

Ha tetszett, örülök, ha megosztod. Ha pedig érdekel a folytatás, kövesd a Füles Odú facebook oldalát is.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!