Füles Odú

Megint kórház, és műtét

Na, akkor pontosan két nappal az után, hogy hazajöttünk az előző kórházból, nagyon korán reggel elindulunk a máikba. Szuper…  micsoda szervezőkészség… 🙂

Most az unalmas részelteket hagyjuk is, vágjunk a közepébe. Ez egy mellműtét lesz, és mivel a dolgot nagyban nehezíti, hogy a kemoterápia kinyírta a rákokat és csak a hullahegy maradt, be kell jelölni. Á dehogy, nem gáz hogy egy iszonyú hosszú dróttal küldenek ultrahangra… és tudod, hogy beléd fogják szúrni… teljesen biztos…
Mégpedig ezt:


Szóval a dróttal körbejelölik amit ki kell venni, aztán csak hogy az ember nyugodt legyen, atom biztosan körbepárnázzák, nehogy kirántsd a pulcsiddal. Aztán utadra indítanak. Na, most ezt a dolgot 24 órán belül ki kell venni, úgyhogy jó, ha szem előtt marad az ember, nehogy elfelejtsék. 🙂
Amúgy nagyon megtévesztő, mert úgye hegyes és nagyon hosszú… Az egész egy szúrás, nem is nagyon fáj… egy darabig… ez volt a megtévesztés.  Aztán fel kell menned az emeletre és akkor már inkább olyan, mint amit elsőre gondolsz egy ekkora hegyes valamiről. 🙂
Aztán jön az a rész, amikor felvisznek a műtőbe. Fogalmam sincs meddig szórakoztattak mielőtt bealudtam, de szerintem nagyon sokáig… És nagyon fáztam, és nagyon kényelmetlen volt, főleg amikor elkezdtek össze-vissza pakolászni. És tényleg megkérdezték kényelmes-e!!!! Esküszöm majdnem röhögő görcsöt kaptam, csak azért nem mert addigra szinte hibernálódtam… lehet, hogy ha még egy kicsit várunk altatni sem kell.
Emlékszünk még a kórház fóbiámra? 🙂 Nagyjából fél 12-kor ki a műtőből, fél 2-kor felébred, pulcsi, papucs fel és irány a folyosó. Fel… le… fel… le… Egy-két órát ülök a padon, és minden fehér ruhást igyekszem meggyőzni, hogy én akkor innen el. Most komolyan. Semmi bajom, sipákolni otthon is lehet.  Mondjuk, ezzel nem értenek egyet, amit meg én nem értek. Mondhatnám azt is, hogy csak őket akarom megkímélni attól, hogy direkt szívjanak miattam… Mert nyűgös beteg vagyok. Amúgy szerintem, amikor visszaduzzogtam a szobámba akkor már láthatták, hogy esélyük sincs. Olyan fél öt körül úgy döntöttem biztosra megyek, úgyhogy akkor már tornacipő melegítő szettben ültem ki a folyosóra. Csak hogy egyértelműsítsük a dolgot, mert én ugyan ott nem maradok az teljesen tutira biztos. Az előző ott alvással kimerült az idei kórház keretem. Jó, egy idő után a kis baglyos szatyrom is mellém került a padomra… mert egész nap ott ültem, úgyhogy az már az én padom. És igen… érezték, hogy nincs mit tenni és elengedtek. Nyertem!!!!!!!!!
 
Ami biztos, hogy a májpiszkálás óta nem tudok kényelmesen ülni és feküdni is csak háton, szóval mar maga a fekvés iszonyúan fáj. Aztán fáj a jobb oldalam a bordáim között és mélyen alattuk, valamint a jobb oldalam gyakorlatilag mindenhol. Kiáll belőlem egy kis cső, ami szerintem a hátamon akar kijönni, de ez bizonytalan, mert nem látom… Fura az egész…
Gyakorlatilag tök ropi vagyok, semmit nem tudok úgy csinálni, hogy valamim ne fájna. Most egy kicsit gondolkodom rajta, hogy kellett-e ez nekem… de tartok tőle hogy a válasz igen lesz. 😉

Ha tetszett, örülök, ha megosztod. Ha pedig érdekel a folytatás, kövesd a Füles Odú facebook oldalát is.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!